Internet, 4 éve

Volt idő, amikor az internet közel sem volt ennyire egyértelmű, mint manapság. Teljesen természetes, hogy a számítógép bekapcsolástól kikapcsolásig a neten lóg, hiszen a net átalánydíjas, ha nem használnám is ugyanannyit fizetnék, mintha a nap 24 órájában töltök le és fel. Olyannyira megszoktam már, hogy a net állandóan elérhető, hogy amikor valamilyen probléma miatt kiesés van (pl. egy hete, amikor az egész városban nem működtek a vezetékes telefonok, mert a határban valaki kábelt lopott), elkönyvelem magamban, hogy: jó, akkor nem netezek, inkább szétnézek a Google Earth-ön, keresek valami érdekes helyet.

Aztán, amikor elindítom, rájövök, hogy ehhez is netes kapcsolat szükséges. ;-)

Abban az időben, amikor én internetezni kezdtem, modemmel nyomtam, analóg telefonvonalon, 48 kbps sebességgel (hozzávetőleg ez 170-szer lassabb, mint a ma itthon elérhető sebesség). Netezni a havidíjban foglalt keretért 16 óra és éjfél között lehetett (ill. hétvégén egész nap), havi 15 óra erejéig. Megismétlem: egy hónapban 15 óra. Ennek lejárta után igen magas díjakat kellett fizetni a 15 óra túllépéséért, ezért nem mertem kockáztatni - egy darabig. Később minden zsebpénzemet leneteztem, csak azt a részét nem, amin CD-t vettem. :-) Éjféltől reggel 7 óráig 50 fillér volt egy percnyi net, 7-től 16-ig pedig valami 6-7 forint, tehát nem volt jó poén egy óráért több, mint négyszáz forintot elcsengetni, viszont sokat lógtam éjfél után a neten. Ilyenkor egy halom weboldalt lementettem, amit másnap, a netmentes időben elolvastam. Így működött ez.

Hogy mindig tudjam, hol tartok, táblázatkezelőben könyveltem a neten töltött időt, így pontosan tudtam, hogy mennyi idő van még hátra az adott hónapban. Egy ilyen tábla került ma elő az archív dokumentumok válogatása és selejtezése közben.

Döbbenet a köbön - pedig csak 4 éve volt!

Így állunk. Ma már nem csinálnám. Akkor azonban ettől függött a netes lét. A letöltött mennyiség nem számított, csak az idő. 1 megabájt 4 perc alatt jött le... elgondolkodtató, ma 1 másodpercig tart. A kommunikáció fő forrása az e-mail volt, mivel annak megírásához nem kellett a neten lógni, csak a küldéshez, meg a fogadáshoz. Olyannyira megszoktam és megszerettem, hogy ma is hamarabb elérnek e-mailben, mint bármelyik azonnali üzenetküldőn.