Ahogy indult az év

Boldog új évet kívánunk a blog minden egyes, még érdeklődő és kitartó olvasójának!

Általában úgy szokott az lenni, hogy mire valami kikerül a netre, vagy a hírek közé, aktualitását veszíti, így ezen felbuzdulva bátorkodom most megírni, hogy szeretett Grizzli macskánk eltünedezett. Pontosabban úgy járt, hogy szokásához híven elindult a reggeli portyájára és nem jött haza. Namost nem aggódnék, ha a reggeli portyájára indulás ma reggel lett volna, ő viszont öt napja indult el széjjelnézni a nagyvilágba és azóta nem talált haza, tehát fogalmunk sincs, hogy merre kóborol a kis puha állatka. Merjük remélni, hogy nem egy féknyom van a hátán, hanem szerető emberi kezek simogatják a kis szőrméjét neki. Ugyanakkor bízunk abban, hogy jól érzi magát ott, ahol van és nem az örök vadászmezőkön kergeti az egereket, hanem mondjuk egy padlás zugaiban. Nagy reményekkel nyitogatjuk az ajtót, hátha megpillantjuk szeretett kisállatunkat, de sajnos lassan már a reményünk is elfogy, mint a macskaeledel, amit ugyan kitettünk irányzéknak, de csak vérszomjas kóbor macskák falkáit csalta közelébb.

Az év indítása – leszámítva a macskadrámát – zökkenőmentesen indult, ám majdnem sikerült múlt év végén (még a szilveszteri mulatságsorozat előtt) lefőznöm egy i5-ös processzort, mindezt a saját gépemben. Az úgy volt, hogy észrevettem én a sebességnek esését, de szoftveres problémára gyanakodtam egészen végig. Valamikor nyáron újratelepítettem a számítógépemet, mert kibírhatatlanul lassan indult már. Az újratelepítés után sem volt zökkenőmentes minden, egyszerűen dolgozott a gép, de csak nem úgy, ahogy kellett volna. Telepítettem újra drivereket, próbálgattam frissítéseket, de igazából semmi sem használt, időm azonban különösebben nem volt foglalkozni ezzel a problémával. Indításkor gyors volt, aztán fokozatosan lassult. Mígnem úgy hozta a sors, hogy a karácsonyi őrületben a Burnout Paradise nevű (már a nevében is benne van az égett szag) játékot toltuk kölcsönkormánnyal. A kormány driverének feltelepítése után újraindítottam a gépet, majd az önteszt után a beszédes nevű CPU temperature error hibaüzenet fogadott. Soha addig semmi nem jelezte, hogy gond lenne a hűtéssel, szétnéztem hát a BIOS-ban, hogy hol is állunk fokilag. Engem is kivert a víz egy pillanat alatt, amikor megláttam, hogy 99.2 °C-on jár a processzor. Azt sem tudtam mit nyomkodjak, hogy kikapcsoljon gyorsan a rendszer. Szúrós szemmel történő gyors helyzetelemzés következett, melynek során kiderült, hogy vélhetően egy belső nagytakarítást követően a hűtő visszahelyezésekor az azt rögzítő egyik műanyag pöcök elhajlott egy kicsit, így a hűtőborba nem szorult oda kellőképpen a processzorra. Igazán csodálatos, hogy nem füstölt el a lelke a gépnek, letargiába estem volna az év utolsó napjaiban, annyit mondhatok, mely letargia igen kitartott volna legalább márciusig.

Eképpen kezdjük tehát ezt az évet, izgalom minden vonalon, ráadásul itt a félév a suliban is és megannyi változás a nyakunkon. Csak győzzük energiával! Dehát erre töltődtünk egész téli szünetben. Kalandra fel!