Az előzetes elképzeléseimmel ellentétben a programok tetszési indexe teljesen máshogyan alakult.
A Szabad Lovagok Rendje például tök jól használta ki a rendelkezésére álló rövid időt. Érdekes, izgalmas programot nyújtottak, ami azzal kezdődött, hogy szakállas puskával lőttek kettőt, aminek akkora hangja volt, hogy rögtön csendben lett mindenki. :) Kezdeményezni kellene a tanórai alkalmazását, bár annyi süket gyereket, amennyi ebben az esetben elhagyná az iskolát, még a világ nem látott. Kisvártatva bemutatót láttunk a különböző középkori kézi- és lőfegyverekről, lezajlott egy verseny is, majd ölre mentek a fiatalok (az egészen aprótalpúak is úgy csépelték egymást, hogy nem mernék nekik beszólni, mikor kard van náluk), véresnek tűnő harcok folytak, majd a legvégén ágyúkat sütögettek, ami nem szólt nagyot, csak befogott füllel és tátott szájjal is olyan volt, mintha a föld megugrott volna alattunk.
 |
| Középkori hangulat |
 |
| Böstörködnek! |
Ezt követően bejártuk a különböző népművészeti tárgyakat és házi finomságokat áruló árusokat, akiknek az ilyen rendezvényen történő árképzését törvényben szabályoznám. Aztán begyűltünk a térre, ahol fellépett a Fran Palermo zenekar, akik azzal kezdték, hogy hát akkor elkezdjük, szórakozzanak jól, majd a főfigura hozzáfogott almát enni, ide-oda gurította a színpadon pár harapás után a friss gyümölcsöt, de bizony nóták közben újra csak falatozott belőle. Ettől eltekintve azt kell mondanom, hogy jól húzták a fiatalok, bár csak rövid ideig muzsikáltak.
Na, átvonultunk a néppel a Városháza elé, az egyik főattrakció, a fényfestés megtekintéséhez. A kezdés csak fél órát csúszott, közben gyakorlatilag egy 4/4-es ütem ismétlődött újra és újra, ami már 10 perc után is sokkoló volt, nemhogy fél óra után. A mellettem állók tudni vélték, hogy ez végtelenített magnószalaggal van megoldva. :) A fényfestés gyakorlatilag nem állt másból, mint projektorokkal a falra vetített vizuális installációkból, a két oldalsó falra pedig írásvetítőkkel (!) vetítették a színes homokból készült mintákat, fölöttük vizet lögyböltek, így némi mozgás is vegyült a képbe. Az egész bemutatóval alapvetően nem lett volna semmi baj, ha nem lett volna annyira elvont, mint amennyire az volt. Kezdem a zenével: el nem tudom képzelni, hogy hol lehet ilyen darabokat találni, illetve mi az a gyűjtőszó, ami alá foglalhatók ezek a gyakorlatilag zavarjelekből és zenedarabokból összetákolt, ritmust nélkülöző művek, amik keretbe foglalták az egész produkciót, de az biztos, hogy egy idő után úgy éreztem, mintha a hang és kép nem lenne szinkronban, sőt, a hanggal valami probléma lenne, folyamatosan ismétel, beakad stb. Biztosan nem volt gond, ugyanis a műsorszámot bonyolító fiatal korosztály rendkívüli módon rázta magát ezekre az ütemekre, így gondoltam minden rendben van. Néha megjelent egy egérkurzor, egy hiba-ablak a városházán, de ezek nüansznyi apróságok. A végére meg kiírták, a magyar életérzés jegyében, hogy thanks for watching! (Kösz a megtekintést.)
Na, ekkor aztán a tűzzsonglőrök következtek. Ők már egy fokkal élvezhetőbb produkciót nyújtottak, még úgy is, hogy eléggé a boxutcából néztük a művészetet, ahol – miközben éppen elkábították a népeket a tüzes menyecskék – mi azt láthattuk, hogy ömlik a füst az elfújt tűzszerszámokból, másrészt meg öltözködnek, felkészülnek a következő produkcióra. Szerintem nagyon kevés hely volt a művészek számára is csakúgy, mint az érdeklődő közönség számára.
 |
| Körbe-karikába' |
Ezt követően már nem maradtunk a fesztiválon, mivel meglehetősen hűvös lett és nem igazán készültünk meleg öltözékkel. Nem egyedül tettük ezt: a fényfestés kissé sokkolta a népet, hallottuk a tömegből kiszűrődő véleményeket, tehát nem voltunk egyedül. :) A többi produkció azonban meglepően jól sikerült, jól éreztük magunkat,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése