Gyerëkëk, aszittem véngsígëmre mán láttam mindënt, de ami most vótt, azt oszt' ámomba nem gondóttam vóna mëg.Az úgy vótt, hogy a hetekbe igazán lëgyött, ami lëgyöhetëtt. Át a víz az udvaron, de aztán mëg valamék rëggel hát két lajbit këllëtt magamra hánni, mer' ollyan hideg vót a pirkadat, hogy amikor attam a Fánglinak, hát Krisztus uram, majnem mëffagytam az udvarba. Elő is szëttem valami hitványabb lajbit, a Fánglit mëg beengettem a vërondára, mer' egész éccaka vacogott, így oszt' igëncsak mëg vótt fáradva a fázóizma az istenadtának. Persze nem fekhetëtt ott egész nap, mer' ahogy derengëtt a napfény, rögvest kotródnia këllëtt vissza a hátsó udvarba.
Az vótt az egészbe a legszëbb, hogy ahogy kisütött a nap, kiengedëtt minden. Olyannyira, hogy mán tíz óra felé, mikor hallottam, hogy piszkosúl zörgetik a kapumat, pëmpögött a bocskor a lábom alatt, a sárba. Először aszittem, hogy a Fángli rondított oda, oszt' telibe léptem, de oszt' nem úgy vótt: merejű sár az egész udvar, úramjézus, mondom, hát nem jutok ki tán a kapuig së. Nézem melyik az, hát csak nem akarom kilátni kusli nékű. Valami fijatalembër vótt, monta is hogy melyik hévataltú gyött, de én oszt' mán azt nekëd nem tudom hűjen felidézni, lelkëm. Biztos régóta gyött, mer eléggé cinkét fogott az orra néki. Valami szart akart nékem elannyi rëggel, na, mondom, ezé kigyöhettem, te majom. Magyarázott ott nekëm, de én oszt' nem engettem a huszonëggybű, el is mënt utána fogódzatlan, mer' látta, hogy gyövök befele a kapubul, oszt' nem foglalkozok véle.
Alig hogy oszt' lërázom a sarat, këgyetlenű zörgetik az ablakom ajját. Aszittem mëgint a kufár gyött vissza, mán készítëttem befele a szitkokat, amiket majd rászórok, de oszt' a fijam vótt. Magábú kikelve ordítozott ott nekëm valamit a mënyemmel kapcsolatba, aszongya mëgëtte, mama, mëgëtte. Mi a szüzmária, úgy fëlszökött a vércukrom, hogy mán csak arra eszméttem, hogy a fijam ótójába ülök, oszt' mënünk. Montam neki itt ájjá mëg ebbe a szent szúrásba, oszt' elmondd nekëm, mé raboltá' el. Különben is, bëzártad a kaput? Aszongya nekëm, nem lëhet mëgáni, mer' a mënyem merejű rosszú van, aszongya mëgëtte a mosószódát. Na mán akkor oszt' rëttenet módon nyugtalan lëttem, hogy mit csinátt mán az a göthös mëgint, remélëm az onokámnak nem lëtt sëmmi baja.
Odaértünk a fijamékho, mënünk befele, hát ott fekszik a mënyem szétnyárjadva a nappaliba valami kanapén, oszt' hörög, mënthetetlen. Hát mëgkísérëlte elvënni a saját élettyit. Mondom a fijamnak, oszt' mit akarsz csináni most, ë, engëmet minek hoztá ide? Betanátt a kérdés, mer' a fijam së értëtte igazán mé engëm hívott, aszongya mán a mëntőt is meghítta, de oszt' ebbe a sárba elragattak tán valahun. Emlékszëk, ëgyébként, gyerëknek is ilyen vótt, mer amikor a Stoszëk-gyerëkkel rapsickottak a tavon, oszt' mëgfogták űköt, hát akkor is elszaladt, hazafele. A finánc meg űzte, oszt' csak nekëm këllëtt a Stoszëk-gyerëk után is fizetnyi, mer' annak meg ollyan sliffëntyű vótt az apja, hogy nëtovább. A zíz ëgye el a száját. Kár vótt bele a kása. Na, mondom a fijamnak, tejet mënten hozzá, oszt' tőccsed a jányba, mer' itt mëgy tönkre mán. Hozta is a fijam, tejes lëtt még a szüzmária is, annyira tőtötte a torkára a jánnak, mondom azé' mëg në fojcsad. Nagysokára oszt' kigyöttek a mëntők is, oszt' bevitték a kórházba, ahunnan fejűrű lëfelé kimosták mindënnyit a csórónak.
Sokat beszégettem a fijammal, hogy mégis mondaná el, mi az úristené csinátta ezt a mënyem magával. Aszongya vóttak neki mán régebben is ilyen pillanattyaji. Nagyon szigorú anyja vótt, aszongya, négy kutyája vótt, amibű hármat azé' hantolt el, mer' akkor vakkantottak, amikor a közelibe vóttak, oszt' nem bírta elviselnyi. Oszt' tán valamilyen genétikás útton ráragatt a jányra is ez az idegrencër-probléma. Vóttak tán neki rossz pillanattyai, amikor mindën këllëtt vóna adjuramteremtőm, ahogy kigondolta, oszt' ha nem kapta mëg, bërítt cefetű.
Bemëntem a kórházba a jányho' tëgnap a fijammal, hát valami ramatyú van, mëg këll mondani. Nem tudom mi lëssz belűle, aszongyák tán annyira tönkretëtte a mosószóda, hogy ki tudja meddig húzza. El van kenődve a fijam, onokámrú kérdëzni së mertem, tuggya-ë, nem-ë. Azóta oszt' nem győzök imádkozni a mi Urunkho', hogy mëg në térjen hozzá a mënyem. Nem szeretëm én űtöt annyira, de azé' csak a fijam felesége, oszt' jó vóna, ha húzná még valameddig. Mer' ha ezëk asszon' nékű maradnak, akkor vagy ide kőtöznek hozzám, vagy én mënëk oda, vagy űk gyönnek ide. Mëllássuk.
Hát ez vótt, szentyejim. Nem indútt jó az év, de tán letközelebb vidámabb dógokkal szógáhatok. Addig is Isten ággyon bennetëket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése