Parkolóban

Személyszállításban és várakozásban vagyok ma délelőtt érdekelt. Jászberény egyik parkolójában ülök a kocsiban, várom, hogy a kedvesem levizsgázzon. Közben érzékelem, hogy rengeteg minden történik ebben a parkolóban és előbújik belőlem a blogger. Az elmúlt egy óra érdekesebb eseményeit olvashatjátok eme mobilról írott bejegyzésben.

Olyan lerobbant Citroen érkezik a parkolóba, hogy még. Kora alapján csoda, hogy egyáltalán kereke van, mert annak felfedezése körül gyárthatták a gépet. Gazdája is legalább ott van korban. Anélkül hagyja ott az autóját, hogy lezárná. A régi kocsik előnyei.

Háromtagú család érkezik a kék Suzukihoz. Központi zár nincs. Apu ajtót nyit, leveszi a kabátot, majd barna sapkáját, és szépen, rendezetten teszi ezeket a hátsó ülésre. Beül és ajtót nyit a családnak. Beszállnak. Apu harmadjára tolat ki sikeresen. Semmi baj, nincs koccanás.

Szőke nő közben fekete, Opel típusú személygépkocsijával szintén szenved. Sok idő után esik le neki, hogy a kormány elfordítása jelentősen növeli a parkolóból való kijutás esélyeit. (Ilyet se láttam még, vagy kétszer egyenesen hátratolatott, majd vissza a vonalak közé. Hátra és megint vissza. Aztán már fordította is a kormányt.)

Piros Suzuki érkezik balról. Hatvan körüli, lenőtt színűre festett hajú nő, egész dinamikusan vezet. Három hely van mellettem, előttem is üres a placc, de ide áll be mellém, éppen kicentizve a helyet. Gratulálok. Legaláb nem törte össze a kocsit. Kiszáll és rágyújtva üget tova.

Húsz év körüli srác száll be egy bazinagy, fekete Ford S-max gépkocsiba. Utasa feltűnően hasonlít bajuszt viselő, éltesebb korú főnökömre. Időm sincs ezen gondolkodni, mert közben egy platós Nissan Navara 3, azaz három helyet elfoglalva áll be srévizavé pozitúrában az előttem lévő helyekre. Gazdag, ötven év körüli pasas száll ki belőle, elégedetten méri végig parkolási csúcsteljesítményét és indul a dolgára. Ahune! Harckocsizöld Lada Niva jön balról lendülettel, parkol és padkázik, reng az autó mint a kocsonya. Hátratolat és újra próbálkozik, megint padkára fut az első két kerék, ide-oda rugózik a kocsi. Ríva röhögök. :) Közben hatvanas nő és Navara lelép, ez utóbbinak csak egy tolatólámpája világít, holott kettő van neki. Szégyen.

Ezüstszínű Suzuki érkezik, hajszálpontos dinamikus parkolás. Először egy gyerek száll ki hátulról, majd' kiesik az ajtón. Utána száll ki tekintélyt parancsoló tenyészbika-apu, aki tutira biztonsági őr, de ha nem, akkor fegyveres erőnél szolgál. Még ki se száll, máris neveli az életre fiát, nevezetesen a "Balázskám, montammán hogy nem csapod ki az ajtót, mint a taknyot" fordulattal mutat rá a gyermek óvatlanságára. Eltűnnek. Melléjük hülyekék Opel Astra áll be, hasonló dinamizmussal.

Rövid ideig semmi sem történik. Egy leharcolt, Aradszkyra hajazó fazon csoszog át ballonkabátban a parkolón. A templom elnyomja 11 óra körül esedékes zeneművét. Eltelik öt perc és semmi nem történik. Aztán hirtelen taxisofőrszerű, szőrös férfi parkol kék Nissannal mellém. Át is néz. Nem keresem a szemkontaktust, hirtelen érdekes lesz az előttem álló hülyekék Opel. Ami éppen most indul tovább. Vezetője egyedül van, és arcán elterülő terebélyes mosolya arról győz meg, hogy nála minden sikeres kitolatás egy új és egyben ritka alkalom az ünneplésre.

Helyére fekete Smart jön be, ami egy elég kicsi autó, de ennek ellenére egy kosarasokat megszégyenítő magasságú nő száll ki belőle. Miközben azon gondolkodom, hogy hogyan volt belehajtogatva, szőröstaxis elvonul mellőlem. Fel is lélegzem.

A túloldalon pedig már meg is jelenik a kedves. Mosolyog, örül, hogy túl van a vizsgán. Indulunk is innen. Remélem, sikerül elsőre kikanyarodnom a két vonal közül...