Mostanában csak azért ülök le a gép elé, hogy a másnapra készüljek. Utána nincs is energiám semmire. Meg nagyon időm se. Ilyen rendkívül hosszú napok után semmi másra nem vágyom, csak egy kis konyharuhába tekert, héjában sült krumplira meleg teával, meg egy kis főtt tojásra, sült szalonnára. Ma ez volt a vacsora. Igazából az, hogy milyen jól sikerült, az megérne egy külön posztot, de most csak higgyétek el, hogy jól sikerült. (Misty fejét virtuálisan is megsimogatjuk, többször.)
Teljesen agyhalott leszek este hét órára. De még azért lefekvés előtt hozzáfogok sudokut fejteni. (Mostanában imádom a sudokut, de nem vagyok hajlandó a Wikipédiás Szúdoku elnevezést használni.) És csinálom keményen, mint egy igavonó barom, írom a számokat rendületlen, de olyankor már nem tűnik fel, hogy egy sorba már a harmadik kettest vezetem be. Persze, ha hirtelen rájövök, akkor készen van a káosz. Szidom a rendszert. Általában kommentálom is ezeket az eseményeket a lap szélén, amikor már teljesen kezdek kipurcanni. Később, friss aggyal öröm végigolvasni. :-)
Na, hát ezt se kell tovább ragozni.
Aztán itt van ez a fos idő: a lakás belül is egy merő sár, mert nem lehet úgy belépni az ajtón, hogy ne kenjek össze mindent. A cipőt meg nem hagyom kint, mert ellopja az a rohadék macska, aki esténként átkullog az udvarra, aztán felül a kukára, meg végigmászkál a kocsin, hogy rohadna meg, ott hagyja a lábnyomait. Szerintem a szomszéd dagadt macskája lehet az, de amint rügyeznek a fák, parittyát gyártok, és úgy seggbelövöm valami horzsakővel, hogy menten felfordul. És akkor jönnek majd az állatbarátok, hogy ejnye, szegény, védtelen teremtés.
Ráadásul van valami a bal lábammal. Időnként úgy érzem, mintha valami forrót öntenének végig rajta. Ilyenkor mindig megijedek, hogy valamelyik záróizmom már nem a régi, és talán elengedtem valami salakanyagot akaratomon kívül. De nem erről van szó, mert semmit nem látni, csak érzem, hogy hirtelen ég, mint állat. Aztán abba is marad, olyan gyorsan, ahogy jött. Kedvesem szerint ez érszűkületre utal. Azt hiszem, hogy holnaptól egy szál cigit se fogok elszívni. Mondjuk ez nem lesz nehéz, mert nem is dohányzom.
Hát ez van velem, pajtások.
3 megjegyzés:
Ez egy jól sikerült bejegyzés:)
A képről olvasható, heteroszexualitásra kicsit sem utaló kifejezés, az nagyon kellett odaXD
Nekem is vannak ilyen napjaim nagyritkán. Ilyenkor én tanulok, mert az megnyugtat, ha azután sem teljes a lelki nyugalmam, akkor megiszok egy kis pohár likőrt és az mindíg jó kedvet ad. Ezt Tanár úrnak is ajánlom, de nem a berugást, hanem a kis mennyiségű alkohol jótékony hatását.
Hát hiába no, fáradt vagyok.
Hogy képzelsz olyat rólam, hogy likőrözöm? Hát ilyennek ismersz engem, hogy ilyesmit fogyasztok? Csalódnom kell benned.
Soha nem adom alább a Scotch-nál. :)
(Vagy már te 18? Lefognak a fináncok, oszt' bevisznek alkoholikafogyasztásért.)
Ez a bejegyzés szépre sikeredett, mondhatom! :D
#---/T78\---# - az elég gáz, ha 14-15 évesen egy kis pia nyugtat meg! :-) Mi lesz később? :D
Megjegyzés küldése