A jó effekt

Szakmai körökben gyakorta előjön témaként a videovágás, legutóbbi alkalommal a jó effektekről beszélgettünk. Saját véleményem szerint akkor jó egy filmbe ágyazott effekt, ha azt a néző gyakorlatilag észre sem veszi. Irtózom az olyan videovágó szoftverektől, amelyek pörgő-forgó effektek százaival próbálják meg elcsábítani a tapasztalatlan, házi videót vágó felhasználót, a jól használható, egyszerű effekteket pedig kihagyják a repertoárból. Ilyen az a gyakran előforduló hiba, amikor két képfolyam egymásba való áttűnését csak körülményes megoldásokkal lehet a kész filmre ráerőszakolni.

Az általam leggyakrabban kedvelt effekteket és tanácsokat osztanám meg most a videózás alapjaival ismerkedő nagyközönségnek - aki már ismeri valamilyen szinten a filmezési technikákat, annak valószínűleg nem mondok újdonságot.

Hang esetén nincs gond azzal, ha egy hosszabb folyamból ki kell vágni bizonyos részeket, mintegy kiemelve a lényeget: csak egész egyszerűen ki kell törölni azokat a felesleges mondatokat, amikre nincs szükségünk, a hallgató mit sem vesz észre belőle. Film esetén a dolog nem ilyen egyszerű: a kivágott részek határain óhatatlanul egy-egy ugrás következik be a filmben, a beszélő egyik pontról a másikba ugrik, minden átmenet nélkül, ami zavarja a nézőt. Ebben az esetben célszerű azt az effektet alkalmazni, ami a vágási pont előtti filmrészlet végén fehér fényt helyez el, a vágási pont utáni filmrészlet elején pedig visszamegyünk fehérből az eredeti színbe. Kellően gyorsan alkalmazva (nem vakuszerűen, hanem szép átmenettel) a néző szinte észre sem veszi a vágást, vagy ha igen, egyáltalán nem zavarja az.

Lassú történések egymás utáni vágóképeit célszerű a képfolyamok egymásba történő áttűnésével bemutatni. Itt arra kell ügyelnünk, hogy az áttűnések ne legyenek túlzottan lassúak, különben a néző figyelme elkalandozik: a két kép egymásban táncolása fárasztja a szemet, különösen ha hosszú ideig zajlik. A kevesebb néha több elv is kívánatos: nem kell, hogy olyan gyors legyen az effekt, mint az előző pontban, de 1-3 másodperc bőven elegendő.

Gyors akciók esetén a pörgős zene, és a vágóképek minél gyakrabban történő, minden átmenet nélküli vágása igencsak kiemeli a történés sebességét, felnyomja az adrenalint a nézőben és pozitív hangulatot ad. Ha ilyen eseménysort igyekszünk bemutatni, többször (vagy több kamerával), több szögből filmezzük le a történést, így sok vágóképpel rendelkezünk majd, amelyekből a jól sikerült részeket ízlésesen, egymás után, akár fél-egy másodpercekre is bevágva a kívánt eredményt kapjuk meg.

Fontos, hogy amikor vágóképeket alkamazunk, akkor azok eredeti hangjára nem lesz szükség, tehát a fő történet hangsávját kell az összes vágókép alatt alkalmazni, esetleg ahelyett (vagy amellett) zenét. Ez arra is lehetőséget teremt, hogy miközben egy vágóképet mutatunk, az eredeti képfolyam hangsávját a fentebb említett módon meg tudjuk vágni, ki tudjuk belőle szedni a nem kívánt részeket, és a néző - mivel nem az eredeti képsávot látja - nem veszi észre, hogy vágott hangot hall a film alatt.

Ma ennyit a tudomány és technika érdekességeiről.

---
Illusztráció: www.sxc.hu