Becsengetés, már indulok is a másodikra. Időben érkezem az órára, a diákok tudásra éhes hordája az ajtó előtt várakozik, némelyik kissé kaparja is azt. Beengedem őket, és úgy szalad mindegyik a helyére, mintha valaki elfoglalná előlük, ha nem érkeznek időben. Még le sem ül, a vadi új gép már bekapcsolva, a bejelentkezési név beírva - nem függők, ennyi a lényeg. Aztán komótos tempóban a tanári géphez lépek, bekapcsolom, és lelkemet kisírva tapasztalom újra meg újra, hogy a kisebb hűtőnyi méretű gépházban, amelyben a merevlemezek zaja is visszhangzik, olyan gyér hardver lapul, amelyet manapság egy magára valamit adó intézmény visszadátumozva selejtezne. Nincs probléma, ennyit enged a költségvetés, elfogadjuk. Operációs rendszer: Windows 2000. Ő nem a leggyorsabb rendszerindításáról híres, de ezen a gépen aztán végképp lajhártempóban hajlandó csak elindulni. 5 perc után jutok el oda, hogy bejelentkezhetek, majd újabb 5 percet várok arra, hogy a rendszer az interaktivitásnak csak egy halovány szikráját mutatva reagáljon a két perccel azelőtt kiadott utasításokra. Az addigra már türelmetlenné váló diáksereget hűs elméleti anyagokkal tartom üzemi hőfokon, mégse szabadulhat el a pokol. Bennem meg csak megy fel a pumpa, majd amikor már végképp nem tudok mit mondani, szidom a rendszert, úgy, ahogy van. Az állapotok tehát kegyetlenek, mégis: itt kell helyt állnom, ezt kívánja tőlem az Intézmény, ezt várja fiától a haza. Az életem egy harc, napról napra.Nem lehetne lecserélni azt a tanári gépet egy kevésbé koros példányra?
2 megjegyzés:
Ez véletlenül nem az SZT terem? :)
De, az! :-) Látom, vannak emlékek számodra is. A tanulói gépek zsír újak, Core2DUO meg téeftémonitor, de a tanári géphez hozzá se lett nyúlva.
Nehogy már jól érezzük magunkat. :-)
Megjegyzés küldése