Drága olvasók! Az orvosi rendelőből írok nektek. Nem vagyok beteg, egy gyógyszert szeretnék felíratni, de ezért legalább másfél órát kell várnom. Nincs jelentősége végülis.
Itt izgalmas dolgok történnek. Szétgurult az imént valakinél 300 forintnyi vizitdíj, ötvenesekben, nem győztek utána menni. Ez mondjuk tetszett. Szeretem, hogy itt sok az okos ember, aki tudja, hogy hogyan is kellene a vizitdíjon keresztül rendbetenni hazánk gazdaságát. Sokan azt is tudni vélik, hogy mi lesz a beszedett vizitdíjak sorsa. Ennyi okos emberrel felemelő érzés egy levegőt szívni, talán egy kicsit okosabb leszek én is.
A mamák már nagyon koncentrálnak rám, hiszen tíz perce írok a telefonon. Ez manapság még szemet szúr.
Mögöttem a sorszámkiadó automata okoz galibát. A rendelőbe lépve ki kell választani, hogy melyik rendelésre jön a páciens, meg kell nyomni a megfelelő gombot, és a gép egy sorszámot nyomtat. Ezt azonban olyan jelentős válaszidővel teszi, hogy mindenki akaratlanul is újra és újra megnyomja a gombot, így az automata szórja a sorszámot vég nélkül. A nap végére itt kupacban állhat a fel nem használt sorszám. Most egyelőre még elfér az automata tetején.
Vannak itt felkészült emberek is. Komoly vastagságú regényekkel jönnek várakozni. Nekik van igazuk, így jobban telik az idő. Valaki éppen filmet néz mobilon - az új kor szellemében.
A mamák hamarosan kérdőre vonnak, így most befejezem helyszíni tudósításomat. Egészséges ünnepeket mindenkinek!
2 megjegyzés:
Valóban isteni kitaláció ez a vizitdíj, sorszám és isten tudja mi lesz még! Én mindenesetre nem csak regényt, de 1 napi hidegélelmet is készítek magamnak az ilyen kiruccanásra. Bizti, ami bizti!
Szép fotózóidőt, pihit + minden földi jót!
Üdv.: Kati
Köszönjük!
Másfél óra volt kereken, amit vártam, 2 perc volt, amíg bent voltam.
Megjegyzés küldése