Az elmúlt napokban sikeresen végigjátszottam a Mini Ninjas című játékot. Alapvetően nem az én korosztályomat célozták meg a fejlesztők, de annyira szép világ fogadott, amikor elindítottam a játékot, hogy egyszerűen napról napra vissza kellett térnem hozzá.A játék célja a világot elsöprő gonosz megállítása. Az Öreg Kínai Mester öt ninját képzett ki erre a célra, a játék során velük játszhatunk olyan módon, hogy mindig egyiküket vezéreljük, tehát nem egyszerre kell az öt ninját irányítani. A legtöbbször használt ninja kardozni tud, profi szinten. Egy nagydarab melák hatalmas pöröllyel irtja az ellent. Egyikük tigrisnek képzeli magát, fém karmokkal aprít, illetve két lány is a csapat része: az egyik dárdával ront a rosszakra, míg másikuk egy furulyával (?) képes hatalmas pofonokat lecsavarni.
Melák, Furulyás és KardosA játék elején a kardos ninját alakítjuk, aki elindul legyőzni a gonoszt, és kiszabadítja egyrészt a gonoszok által elejtett erdei kisállatokat (nyuszi, róka, ilyesmik), illetve idő közben fogságba esett társait is. A szabadításokért jutalom jár: fényes göböket kapunk, ninjánk így egyre inkább ügyesedik, ahogy teljesítjük a szinteket. Az állatok kiszabadításán kívül persze irtani kell a magányosan, vagy csapatban megjelenő ellenséget, akik néha táborhelyet létesítenek. Sokan vannak, ezért koncentrálni kell. Szerencsére lehetőségünk van különböző varázslatok összegyűjtésére (Kuji Shrine), amelyekkel tűzgolyót, tornádót, villámcsapást tudunk varázsolni, nappali fényt varázsolhatunk, amelyek a lélekrabló temetődémonokat teszik tönkre, de az egyszerűbb ellenfelek megtévesztésére még bokorrá is változhatunk.
Hiro akcióbanAz aprításon kívül több dologra kell figyelni: pénzt kell gyűjtögetni a pályákon, amelyekkel a nagycsőrű madaraktól, mint illegális csempészektől, alapanyagokat vásárolhatunk varázsszerekhez, illetve recepteket is árulnak, amik segítségével előállíthatjuk a főzeteket. Ezekhez a főzetekhez a pályákon virágokat, gombákat és egyéb növényeket kell összegyűjtenünk. Természetesen ezek csak a legritkább esetben vannak a kijárt úton, tehát célszerű a pályákat nem az ösvények mentén átpásztázni, hanem össze-vissza, mindenfelé bejárni. Erre bőven van időnk, visszaszámláló sehol nem ketyeg. Eltévedni nem tudunk: egyrészt folyamatos útbaigazításokat kapunk fákra szegezett üzenetek, illetve a program feliratai által, másrészt pedig ninjánk imádkozni is tud az Istenekhez, akik háromdimenziós nyíllal igazítják útba a magányos bolyongót.
Vegyünk receptet és bombákat a kufártól!(Háttérben az ellenség tábora, és a ketrecbe zárt kisállatok.)
Több pálya teljesítése után mindig meg kell vívni a harcot az aktuális, nálunk huszonötször nagyobb darab aprító gonosszal, akit a Yoda-szerű főgonosz küld ellenünk. Ezek a főnökharcok nem túlzottan nehezek, ha sokat bénázunk, akkor a program segít, mikor melyik gombot nyomjuk meg. (Tapasztalatból tudom, mert én sokat bénáztam.) Így legyőzhetővé válik a gonosz, csak arra kell koncentrálni, hogy a gombok sorrendjét megjegyezzük.
Harc a főnök ellenA játék leginkább azért megnyerő, mert rendkívül aranyos. Látszik, hogy fiatal korosztály számára gyártották, akik – esetleg a szülők segítségével – végig tudják játszani a játékot. A vektoros világba rögtön bele lehet szeretni, a hangok aranyosak és nagyon illenek a játékhoz, a szereplők pedig egytől-egyig szeretni valóak. Még a gonoszok is, akik majdnem csirke módjára csipognak, és ordítoznak, hogy „Ninjaaaaa!”, amikor felfedezik, hogy közeledünk. A csapatok tábornokai, ha szétaprítottuk a csapatokat, fejvesztett menekülésbe kezdenek, de mivel nagyon sok pénzt és egyéb csecsebecsét kapunk, ha őt is levadásszuk, célszerű utánuk eredni, és odasózni nekik keményen. Furulyával. (?)
A vezér már fogja a fejét...Nekem olyan két hét kellett a végigjátszáshoz a mindennapos elfoglaltságok mellett. Ennek ellenére a játék több mint egy DVD-re fér fel (5,6 GB), szóval meglehetősen nagy. Nekem azonban megérte: jól szórakoztam, és legalább egy kicsi időre újra gyereknek érezhettem magam.
4 megjegyzés:
Ez nagyon aranyos volt. Én szemtanúja voltam a játékodnak és tényleg úgy viselkedtél, mint egy kisgyerek.
Most éled a "vén fiatalkorodat", mint ahogy a fogalmazzunk egyszerűen cikkben is írtad. :-)
Ööö... tényleg? Én gyereknek éreztem magam, de hogy úgy is viselkedtem volna? :-) Mondjuk amikor a főnökharcoknál nem lehetett a kamerát forgatni, és átlósan kellett volna menni, amire nincs billentyű, némiképp kiakadtam. :-)
Amúgy is (mindig)sokszor úgy viselkedsz, de olyan nagyon aranyos az. Sokkal jobban szeretem, mintha mindig olyan felnőttesen viselkednél. Jobb ez így. :-) :-)
Akkor jól van, jól van akkor. :-)
Megjegyzés küldése