Én és az Acer Aspire One

Olyan hülye viccet hallottam itt a vírusmizériában, amit muszáj vagyok megosztani a nagyközönséggel. Nevezetesen: „Meg van fázva? Há’ egyen egy almát”. (Gyengébbek kedvéért: H1N1 almát.)

Hülye viccek után viszont komoly dolgokról kell beszélnünk, ami jelesül az Acer Aspire One D250 típusú kis netbookja.

Kicsi gép - kicsi kép

Régebben már említettem, hogy ha már a fizetés-kiegészítés olyan hamar összejött, egy szolgálati laptop is jól jönne. Kérésem ím megint meghallgattatott, így boldog birtokosa lettem egy ilyen kicsi gépnek. Az alábbiakban jellemezném, milyen is netbookkal dolgozni.

A gép – mindent összevetve – kicsi. Nagyon kicsi. A kijelző ugyan 1024×600-as felbontásban tolja elénk a látványt, de mindezt 10.1”-on teszi, így aztán kis túlzással egy nagyobb mobilkijelzőnek fogható fel. A Windows szabványos feliratai legalább annyira kicsik, mint egy mobilkijelzőn megjelenő feliratok, amik – amíg az ember meg nem szokja – kimondottan zavaróak. A LED-ekkel megvilágított kijelző fényereje tökéletesen megfelelő, világos szobában is idegtépően fényesre állítható, az egy hete szakadó eső miatt odakint még nem próbáltam ki.

A gép ölben használva kényelmes, bár a teljesen kényelmes használathoz kicsit szélesebbnek kellene lennie. Akkor persze pont a cukisága veszne el, így aztán ezt nem nagyon erőltetjük. A billentyűzet jól használható ha megszoktuk az elrendezést, hiszen majdhogynem teljes méretű billentyűket kapunk. Bár elsőre, amikor az ember hozzáér, hirtelen azt sem tudja, hogy mit és hol nyomjon. A gépelés kezdetekor leginkább a Backspace eltalálása okoz gondot, mert helyette mindig az Ó betűt sikerül lenyomni. De később ez megszokható. Annál inkább bosszantó, hogy míg az alig használt PrintScreen és Pause funkciók külön billentyűn helyezkednek el, a Home és az End csak az Fn funkciómódosító-billentyű lenyomásával együtt érhetőek el. Ez nekem nagy érvágás, a megszokott dokumentumszerkesztési megoldásokat némiképpen át kell értékelni használata közben. Még bosszantóbb, hogy a Home a PgUp, az End pedig a PgDn billentyűkön osztozik, így ha megfeledkezünk az Fn használatáról, akkor ugrunk a dokumentumban.

Lássuk, mit is kapunk a kis gépbe szerelve: 1 GB RAM, 160 GB 5400 fordulatos HDD, 1.6GHz-es Intel Atom proci, 3 USB csatlakozó, egy kártyaolvasó (szerencsére xD kártyát is olvas, ami nekem nagyon jól jön, a fényképezőgépemet illetően), egy D-SUB kimenet, egy mikrofonbemenet és egy fejhallgatókimenet, egy RJ-45-ös UTP-csatlakozó, valamint beépített mikrofon és VGA webkamera. Ezek a mindennapos munkához tökéletesen elegendőek, és azt kell mondjam, pár nap „hozzászokás” után teljesen természetesnek tűnik a használatuk.

A gép pozitívumai: gyors indítás. Ha eszembe jut valami rögtön tudom használni. Teljesen zajmentes működés egyszerűbb feladatok (pl. netezés, szövegszerkesztés) közben: se ventilátor, se pedig merevlemez-motor hang nem hallatszik ki a gépből. Kicsi, így könnyen vihető ide-oda. Súlyát illetően 1065 grammot nyom, szóval tökéletesen használható utazás közben és a fotelben ülve is. A beépített wifi jól működik, rendkívül kényelmes vele internetezni. Az akkumulátora sima használat mellett 2 és fél órát bír, hosszabb ideig filmet vagy processzort jobban igénybe vevő alkalmazást még nem futtattam rajta.

A gép negatívumai: egyrészt a hiányos billentyűzet, ami rögvest említhető, de ez csak megszokás kérdése. Másrészt a 600 pixel magas felbontás, ami kevésnek bizonyul még úgy is, hogy a tálcát a bal oldalra rendezve használom, így mind a 600 pixel felhasználható. Bizonyos alkalmazások (pl. Diffy) nem férnek el rajta. Ami engem még zavar, az a gép méreteihez viszonyítva nagy méretű töltő, a DVD-író hiánya (nyilván a méretek miatt maradt ki, de a 3 USB kárpótol), valamint az, hogy bizonyos helyzetekben a gép bal kéz alatt (processzor fölött) rendkívül melegszik, ráadásul a műanyag házon tartott kéz is növeli a hőt.

Összegzésként: remek munkagép olyan környezetekben, ahol asztali gép nem elérhető. Igényesebb dokumentumok átláthatósága nehéz a felbontás miatt. Nagyon szeretem használni és imádom, hogy ilyen pici és könnyen hordozható; a munkában is nagyon jól alkalmazható, de vannak korlátai, amik miatt még mindig az asztali gép részesíthető előnyben.

Ez az első Thozoo naplója cikk, ami ezen a gépen készült, fogadjátok szeretettel. :-)