Oldalak

2009. november 28., szombat

Csoportos kedvezmény

Tegnap, előadás után, állok a Nyugatiban, és úgy nézem az információs táblát, mintha muszáj lenne. Mindeközben mellém csapódott egy kisebb csapat, akik végiggondolták a haditervet.

– Mari, gyere ide të is! – mondta a csapatfőnök, egy hatalmas termetű, de annál alacsonyabb asszonyság. Mari egy tetőtől talpig beburkolt gyerekkel odaslattyogott.
– Itten az a baj – folytatta –, hogy nagyon figyelik a jegyëket, amikor lëfelé mënünk. Így osztán okosba' këll csináni!
– Hogy? – vonták kérdőre az akkorra már szinte szabályos körbe rendeződött hordatagok.
– Úgy csinájjuk – folytatta a főnök –, hogy Mari, të gyerëkkel vagy, të mész előre! Tégëdet biztos bëengednek.
– Velünk mi lëssz? – kérdezte a többi.
– Hát mi lënne? Ha mán Mari bent van, addig beszél, amíg bëengednek bennünket is!

Álltam ott, csodálkoztam, de nem volt kétségem afelől, hogy sikerrel fognak járni.

Nincsenek megjegyzések: