Az emberek nagy része meglehetősen mostohán kezeli a saját személyes cuccait a saját számítógépén – legyen szó az interneten használt jelszavakról, vagy a számítógépen tárolt olyan fájlokról, amelyek hiánya akkor lesz fájó, amikor véglegesen elvesztek.
Ezen blog hasábjain már volt szó arról, hogy hogyan érdemes ügyes jelszavakat kitalálni, ennek ellenére közvetlen környezetemben tapasztalom, hogy még mindig vannak olyanok, akik a felhasználói névvel pontosan megegyező jelszót adnak meg a neten, aztán meg csodálkoznak, hogy „feltörik” az accountjukat. A „feltörés” itt azért erős szó, mert lényegében ilyenről szó sincs: kihasználják az illető butaságát. Legutóbb az történt, hogy egy rejtélyes ismeretlen belépett egy közeli ismerősöm internetes farmjára, vett ezt-azt és learatott mindent. Azt kell mondani, hogy ez ugyan nem jött rosszul annak, akihez rútul beléptek és nem is igazán érthető, hogy a „támadó” milyen célból tette mindezt (bérmunkás lehetett), viszont rendkívül rosszul tud esni, ha az ember, belépve egy megszokottnak vélt helyre, nem azt találja ott, amit találnia kellene. Ezután persze vészes jelszóváltoztatás történik, de ez pontosan olyan, mint amikor a lakásunkba való betörés után szereltetünk fel riasztót.
A bajt mindig meg kell előzni, nem pedig utána siránkozni rajta.
A biztonsági mentésekkel ugyanez a téma. Amikor még ifjú voltam és bohó, kihívásnak éreztem, hogy mások összebarmolt számítógépeit telepítgessem újra. A dologban nem ez volt a legszebb, hanem az, hogy az egyáltalán nem induló, valahol a szekrény alatt porosodó számítógépekből a fontos adatokat először le kellett menteni, majd csak utána mehetett a friss telepítés. Jártam egy pár háztartásban és általános tapasztalat, hogy senkinél, tehát az emberek 0%-ánál volt friss biztonsági mentés az adatokról. 1-2 olyan ember volt, aki már kiírta valahová pl. a nyaralási képeket, vagy hasonlókat, még évekkel a meghibásodás előtt (azóta persze újabb, tetemes mennyiségű adat keletkezett). A biztonsági mentés, véleményem szerint, nagyon fontos, főleg olyan környezetben, ahol sok minden történik a számítógépeken. Nagyon rosszul tud esni, amikor egy operációs rendszert újratelepítve arra döbbenünk, hogy az eddigi fotóinkra már csak emlékezhetünk, vagy hogy a játék, amibe órákat öltünk azért, hogy újabb szintre jussunk, kezdhető elölről. Apróságnak tűnnek ezek, de rendkívül hatalmas problémává tudnak nőni, amikor bekövetkezik a baj. (Erről egyébként külön passzusokban emlékeztünk meg, szintén e blog hasábjain, régebben. Egyik itt, a másik itt.)
Volt, aki úgy nyilatkozott, hogy neki bizony nincs pénze arra, hogy külön meghajtót tartson fenn azért, hogy arra biztonsági mentsen. Ez nem lehet kifogás: ma már minden számítógépben van DVD-író, és egy-két gombóc fagyi (vagányabbaknak: fél doboz cigi) áráért újraírható DVD-t is lehet kapni, amire pár perc alatt elkészíthető a friss mentés. Ha pedig internet-kapcsolattal is rendelkezünk, akkor még egyszerűbb a dolog: online tárhelyekre ingyen fel lehet tölteni a cuccainkat, hogy mindig meglegyenek (ennek nagy előnye, hogy bárhonnan le is tudjuk tölteni őket). Véleményem szerint kisebb fájlok legegyszerűbb archiválási módja az, hogy egy hosszú jelszóval ellátott RAR fájlba tömörítve feltöltjük azt a Google docs webhelyre, egy olyan accounttal, amit csak erre használunk.
Általános közvélemény-kutatás következik biztonság témakörben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése