Őskövület akcióban

Amikor hazatér az ember a szülői házba, pihenésre vágyik. A hétvégén olyannyira sikerült pihenni, hogy egy kiadós délutáni alvást követően éjszaka nem jött álom a szemünkre, és kerestünk valamiféle kreatív szórakozást, amellyel hosszabb ideig leköthetjük érdeklődésünket. Figyelmünk egyre inkább egy romokban heverő számítógép felé terelődött, és egy huszáros vágással elhatároztam, hogy működő gépet építek a roncsból, amin egy-egy egyszerűbb játékot játszva elüthetjük az időt.

Ami rendelkezésre állt:

• egy Pentium I számítógép (75 MHz proci),
  
• egy 5.25"-os és 3.5"-os meghajtó, a hozzávaló lemezekkel,
• egy 14"-os, SVGA monitor,
• billentyűzet.
  

Aképp gondoltam, hogy ebből egy működőképes gépet építeni nem lesz túlzottan nagy kihívás, azonban belecsöppenve a gyakorlatba ez nem volt igaz.

A meghajtók hardveres beépítése nem okozott gondot, leszámítva, hogy a csatlakoztatásukra szolgáló tűk nem sínben vannak, így egy kis rutin kellett, mire minden csatlakozó pontosan a helyére került. Ami több gondot okozott, az az, hogy a BIOS Setup hosszas hangolása ellenére sem volt hajlandó a számítógép a kisebb floppykról (B: jelű, 3.5" meghajtó) bootolni, még úgy sem, hogy a direkt erre a célra kitalált Swap floppy drive lehetőséget bekapcsoltam. Erre azért lett volna szükség, mert sajnos egy darab rendszerlemezt se találtam a nagy floppyk között, viszont egy 6.2-es DOS elfeküdt egy kislemezen. A megoldás végül is az lett, hogy kicsit összekuszálva a kábeleket a 3.5"-os meghajtót kellett a floppy kábelén felülre, az 5.25"-os meghajtót pedig alá kötni, így a kisfloppy lett az A:, a nagyfloppy pedig a B: meghajtó. A nagylemezek meghajtóját ugyan ki kellett moccantani a házból, de így már bootolhattunk A: meghajtóról, kislemezről.

Nem elhanyagolható a tény, hogy az 5.25"-os meghajtó kb. 10 éve volt utoljára üzemben, ennek ellenére tökéletesen működött, és olvasta a lemezeket. Legalábbis azokat a lemezeket, amik 1.2 MB-os, szabvány méretre voltak formázva. Azonban az őskorból megmaradt, utoljára egy XT számítógép által írt 360 KB-os lemezekkel nem tudott mit kezdeni - nemes egyszerűséggel azt hazudta, hogy a lemez üres, holott biztosan tudom, hogy ez nem így van, ráadásul arra is emlékszem, hogy régebben ez a meghajtó minden további nélkül olvasta ezeket az őskövület floppykat. A meghajtót áthazudtuk a setupban 360K-ra, de természetesen úgy sem jött össze (így egy floppyt sem olvasott). Van egy olyan sanda gyanúm, hogy egy eredeti, általam sokat használt 3.3-as DOS-szal lett volna esélyem, de ilyen floppyt nem leltem. Pedig volt miből válogatni:

Kincseim
(részlet a legalább 200 floppys gyűjteményemből)

A legtöbb lemezen játékok vannak, eredeti Prince of Persia-lemezek, Tower of Eyes és Operation Wolf-remekművek, de sajnos egyikkel sem tudtunk játszani. Ezért kicsit csalódott is voltam, viszont a nosztalgia és a legózás hatalmas élmény volt. Természetesen nem ejtek könnyet, hogy elmúltak azok az idők, amelyekben ezeket a technológiákat használtuk, de jó volt belerévedni, hogy régebben még tudni kellett, hogy mit hogyan állítunk be, és nem volt minden ilyen egyértelmű, hogy csak csatlakoztatjuk az eszközöket, és természetes, hogy azonnal működik. Régen nehéz volt az élet. És csak az maradt talpon, aki nem csak konyított az informatikához, hanem értett is hozzá.