Már maga az kihívás volt, hogy a sátor alatt egyáltalán meg lehessen maradni, ugyanis a szombati nap maga volt a pokol, már ami a kint uralkodó hőmérsékletet illeti. Közel 40 fok, a sátor alatt szerintem még több és bár annak mindkét oldala nyitott volt, elég fülledt levegő uralkodott bent. Miután a népdalénekesek közölték, hogy a gázsi bizony olyan kicsi, hogy körbe lehet ölelni, lefáradtak a színpadról, majd következett a Sáray Band, akik operettrészleteket énekeltek nekünk. Meg kell mondjam, olyan dallamok hangzottak el itt, amiket én régen elfelejtettem. Illetve tudtam, csak nem sejtettem, hogy tudom őket. A megboldogult gyermekkorom kazettás magnóiból áradó dallamvilág ily módon való felidézése után ordítva jelentették be, hogy megérkezett Tóth Vera, most aztán nagy taps és buli kifulladásig! (=50 perc, ami ebben a melegben pont elég volt ahhoz, hogy kifulladjunk.)
 |
| Tóth Vera küzd a hatvan fokos melegben, a lámpák alatt |
Tóth Vera nagy meglepetésemre 15 perc után jó hangulatot csinált. Kicsit úgy éreztem néha, hogy önkéntelenül is magasba emelem a kezem, amikor kéri és csápolok, mint állat. Némiképp csalódást okozott, hogy hallottunk 2 Tóth Vera-számot, meg 6 darab, másik előadótól származó dalt, de nyilvánvalóan nem ez volt az a hely, ahol az életművét szerette volna felvonultatni a műértő közönségnek, itt inkább az esti buli megalapozása volt az elsődleges célpont, ez pedig nagyon jól sikerült. A közönség tombolt, fütyült és tapsolt, véleményem szerint a zene is jó volt, bár Vera sokszor a magas hangokat alacsonyabb fekvésűvel helyettesítette, gondolom így spórolt levegőt.
Aki nem volt ott, az most itt nálunk végignézheti a koncert utolsó pár percét, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése