Ha minden jól ment, akkor ma lecsengett az utolsó vizsgám. Szóbeli nyelvvizsgára mentem eme szikrázó őszi napon. Igazából minden olyan gyorsan történt... odaértünk 10 órára, mert Az Írás szerint 11.00-kor kezdődik a vizsga. Már éppen azon gondolkodtam, hogy vajon hány órát kell várni, mire beszólítanak, meg hogy vajon névsor szerint megyünk-e, mert akkor megint megszívom, amikor közölték velem ott az előszobában (ahol wall-to-wall carpet volt), hogy ez ám nem úgy megy, mint faluhelyen, hanem itt ám mindenkinek egyedi időpontja van, kéremalássan. Na, mondom, ez jobb, mint a fogorvos, mert oda ha kettőre kaptam időpontot, még este 8-kor is ott ültem vagy hat emberrel, akik szintén 2-re kaptak időpontot. :) Na, amíg ezen morfondíroztam, 11 óra lett és hát nevemen szólítva vonultam be a nagyterembe, ami meglehetősen nagy volt, így, három ember számára.
A vizsga három részből állt: először be kellett arról számolnom, mióta tanulok angolt, hány éve, milyen tanároktól, mi volt benne a legkellemesebb. Semmi bemutatkozás nem kellett részemről, belecsaptunk a közepébe emberesen. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, mert mindenre készültem a magyar iskolarendszertől kezdve a tömegközlekedésen át a brit mesevilágig, de valahogy erre nem, így aztán ott rögtön kellett előszednem a dolgokat. Még fel sem ocsúdtam, máris önálló témakifejtés volt a munka világáról. Erről tudtam beszélni, kifejtettem a képzett és képzetlen munkaerő, a külföldi és az itthoni munkavégzés, a munkanélküliség kérdéskörét mind a négy percben, mivelhogy ennyi idő állt a rendelkezésemre. Ezt követően szituáció: házat akarok venni (bárcsak úgy lenne) és egy ingatlanközvetítő irodában adom elő, milyenre is volna szükségem. Kicsire vagy nagyra, régire vagy újra, külön konyhával vagy amerikai stílusú konyhával. Párbeszédünk egy részlete:
– Régi házat szeretne, vagy újat?
– Új házat szeretnék.
– De ez többe fog kerülni így.
– Akkor sem szeretnék régi házat, mert... (itt megállt a tudományom, majd annyit tudtam kinyögni:) ... mert félek a kísértetektől.
Ezen mindkét vizsgáztató hozzáfogott röhögni, de vagy azért, mert ekkora baromságot nem szoktak nyelvvizsgán mondani, vagy kínjukban, vagy csak simán viccesnek találták a kijelentést. Aztán közölték, hogy a vizsga véget ért, mehetek Isten hírével a nagyvilágba, have a nice day, good bye.
Nos, ez a negyed óra volt az én fantasztikus szóbeli nyelvvizsgám, izgatottan várom az eredményeket, november 22-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése