Oldalak

2010. szeptember 9., csütörtök

Itt van az ősz, itt van újra

Oly korán köszöntött be az ősz idén, mint jómagam gyerekkoromban, amikor vendégségbe hívtak a szomszéd faluba, ebédre, de én a héthuszas busszal érkeztem meg. A lehangoló idővel talán még annyira nem is lenne problémám: alapvetően szeretem az efféle időjárást, ha nem a munkahelyen kell tölteni, hanem otthon, takaróba burkolózva, forró tea mellett. De most nem ezt dobta a gép. A tegnapi nap során (azután, hogy a megrongált Fargónk üvegajtaja jelképes összegért elkészült) valahol, valamilyen módon úgy megfáztam, hogy ennél szebbet talán festeni sem lehetne. Annyira fáj a torkom, hogy lassan az egyedüli mód a mutogatás és az írás lesz a kommunikációra. A beszéd kiesik. Leginkább azért aggaszt a dolog, mert alapvetően a munkám arról szól, hogy egész nap beszélek valamiről: hol éppen a számítógépek lélektana, hol az írásjelek és a szóköz kapcsolata,hol pedig a folyamatábra- és programtervezés a téma.

No persze nem bánkódom: annyi mindent megoldottam már, hogy egy ilyen nüansznyi probléma nem jelenthet gondot. Hétvégén kipihenem magam: szenvedek, mint a karikázott ártány és mire éppen kezdem jól érezni magam, felvirrad a hétfő reggel és újra lehet jönni dolgozni.

Mindeközben megkezdődik a harmadik félév az egyetemen is. Olyan órarendem van, hogy azon szerintem az sem tud eligazodni, aki önnönmagát habosra dolgozva, vérrel-verejtékkel megszerkesztette azt egy sárgásbarna őszi délutánon. Lehet, hogy magam is felveszem a Hipertérugrás tantárgyat – ha az oktatóknak sikerülhet (az órarend szerint) egy időben két helyen lenni, akkor talán nekem is menni fog. Kis továbbképzéssel szerintem az időt is uralni tudom, bár hogy erre lesz-e megfelelő kurzus, azt még senki sem tudja megmondani. Meg kell mondjam: a vonatozás egyáltalán nem hiányzik, sőt, az sem, hogy a hétkor véget érő előadások után fél kilenckor tudjak elindulni hazafelé és fél tizenegyre érkezzem meg. Elszoktam tőle, de vissza kell zökkennem mielőbb, ha fakítani akarok valamit.

Ez van most. Betegségemből kifolyólag nem vagyok többre képes. Nyomom tovább az ágyat.

Nincsenek megjegyzések: