Machinarium

Az elmúlt napokban kedves barátomnak, R4tB4G-nek köszönhetően remek játékot játszhattam végig, amelynek a címe: Machinarium. A játék alapvetően egy flash alapú kattintgatós kalandjáték, amely a klasszikus "gyűjts és kombinálj tárgyakat, majd ezeket később használd fel"-elvet követi. Az ok, amiért mégis említést érdemel a játék, maga a kivitelezés, és az a számtalan ötlet, amit kalandjátékban már régen láttam.


Már a telepítés is érdekes és masinás: a feltelepített játék könyvtára alatt négy másik keletkezik: 00, 01, 10 és 11 néven, ezek pedig számtalan fájlt tartalmaznak, amik neve és kiterjesztése is csak nullákból és egyesekből áll. Brilliáns ötlet, isteni lehetett menedzselni és nyilvántartani, hogy melyik micsoda. :-) (Ennél már csak az lett volna a szebb, ha a fájlok mérete is 1001011 byte körüli... :-))

Az alapsztorink úgy indul, hogy van egy kis robotunk, akit kidobnak egy roncstelepre, persze darabokban. Miután összeszedi magát (vagyis mi összeszedjük a darabjait), elindul Machinarium városába, hogy megmentse hőn szeretett kedvesét, aki három gonosz robot fogságában sínylődik. Ezek a robotok az egész várost terrorizálják, éppen ezért égető szükség van arra, hogy hősünk a maga esetleg módján végre rendet teremtsen. Természetesen a városba jutás sem megy olyan flottul, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk, és minden ötletünket össze kell szednünk ahhoz, hogy összeálljon egy-egy pályán a kép, megértsük a különböző mechanizmusok működését és eltaláljuk a karok, csapok, dugók, liffentyűk és pillenpüttyök pontos helyét és funkcióját.


A játékban több remek dolog van:

• A kézzel rajzolt környezet gyönyörű. Az ember hajlamos elhinni, hogy tényleg egy lepukkant, rozsdás, robotok lakta vasvárosban van.
  
• Játék a játékban. Zárak kinyitásához illetve más lehetőségek eléréséhez különböző feladványokat kell megoldanunk. Több esetben ősrégi (vagy szebb szóval: klasszikus) játékokkal kell megbirkóznunk, de vannak (számomra) új ötletek is. Olyan játékok kerülnek elő, amikkel régmúlt gyerekkoromban, még XT gépeken játszottunk. (Van itt Space invaders egy játékteremben, meg még amőbázni is lehet csavarok és anyák segítségével, egy kocsmában ülő robottal. Brutál.)
  
• Nagyon jó ötletek. A játékban hihetetlen sok hétköznapi tárgyat lehet felszedni, amiket a rendeltetésüktől eltérően kell használni. Ennél már csak az idegesítőbb, amikor egy tárgyat pontosan arra kell használni amire való, és pont arra nem gondolnánk. :-)
• Teljesen nemzetközi. A kezdő pályán lévő pár mondatos angol instruálást, valamint a szintén pár szóból álló menüt kivéve nincs benne írott vagy beszélt szöveg. A játékban minden háttértörténet, tárgy stb. magáért beszél, képekkel videókkal és mutogatással adják tudtunkra a szereplők, hogy mit szeretnének (vagy mit nem).
  

A játék az utolsó pillanatig élvezetes. Talán a legvégére tartogatott puzzle és az az apró, de annál idegesítőbb lövöldözős játék kicsit elveszi az ember kedvét, de újra és újra nekiugorva biztos a siker. Annál is inkább, mert a játékba kompletten be van építve annak végigjátszása, rajzos formában.


Ezt nem "csak úgy" kapjuk, hanem a Nagy Könyv kinyitásához (amiben a végigjátszás található) annak elektronikus zárját szintén egy, a régi kvarcjátékokhoz hasonló pálya végigtolása után nyithatjuk ki. Majd miután megtekintettük a lépéseket, a könyv újra bezárul, és újbóli kinyitásához megint csak lőni kell a plafonról lógó vagy a padlóról ugráló pókokat.


Mindent összevetve egy fantasztikus játékot ismerhettem meg a Machinariumban: a flash technika alkalmazását soha nem láttam még ennyire jól demonstrálni semmivel, a művészi munka és a programozás dícséretes. A játékot fejlesztő Amanita design (akik egyébként a Samorost sorozatot is jegyzik) megérdemel egy nagy piros ötöst a naplóba. Vagy inkább ötös alá-t, mert a játék sajnos nem ingyenes, de egy rövid demó keretében mindenki kipróbálhatja az eddig elmondottakat itt. A teljes verzió 20 dollárba kerül, aki teheti, adakozzék. Ez a csapat megérdemli.