Én, meg a rossz idő

Az egész ott kezdődött, hogy a vélhetőleg hamarosan sógorom megkérdezte: mik azok a felhők meg napocskák ott a Firefox böngésző alsó státuszsorában? (Ennyire azért nem volt megfogalmazva a kérdés, de én értettem a lényeget.) Erre én rutinosan, mintegy infótanárrá átlényegülve replikáztam, hogy az bizony, öcsém, egy böngésző-kiegészítő, amely az időjárást jelzi nekünk elő, hogyhátlátod kedden majd 7 fok lesz, szerdán meg 4 fok... micsoda?! Mennyi? Atyavilág, milyen időjárás közeledik? Annyira elszörnyedtem a számadatok láttán, hogy még aznap este gyors, de határozott mozdulatokkal kiebrudaltuk a portigriseket és tömörpókokat a konvektorok rejtett zugaiból, és lelkileg is felkészültünk a közelgő hűvösre.

Bár azt hiszem arra, amit kaptunk, nem lehetett teljes mértékben felkészülni.


Két nap alatt olyan Szibéria lett itt, hogy csak pislogtam körbe. Azóta meg már csak úgy járja a táncát a gázláng a konvektorokban, barátságosan, minden este. Vannak helyzetek, amin a polárpokróc sem segít, és ez a mostani időjárás ilyen. Elvégre nem járhatunk dolgozni polárpokróccal körbetekerve. Hogy néznénk ki mindannyian?

A nyár utolsó csókja után bele kell törődnünk a szomorú valóságba, hogy végérvényesen megérkezett az ősz, és idén sem marad el a fűtési szezon. (Az időjárás, egyébként, meglehetősen szinkronban romlott el a fűtési szezon kezdetére, de hiszem azt – meglehet, naivság –, hogy a gázipar még nem képes az időjárást a saját érdekeihez hangolni.) Hamarosan a gázóránk is felveszi a szokásos fordulatszámot, és a hőmérséklet esésével stopperként kezd el pörögni. Amíg lesz gáz.

Vészjósló hangulatomat forró teával orvoslom, tegyétek ezt ti is!

Egészségünkre!