Oldalak

2008. szeptember 21., vasárnap

Krétafeliratok

Dombon ülő fűcsomó, vagy párosujjú patás legyek, ha értem, mire jó krétával informatikai rövidítéseket írni a kerítésünkre. (Egyáltalán mire jó bármit is más kerítésére írni.)

E:

Escape

Image

Jelzés-szinten már említettem az After Eight csoki jellemvonásait boncolgató cikkemben, hogy volt egy idő, amikor kicsiny szülőfalum elhagyatott, régi temetőjébe vezető utcájának akkor még fából készült villanykaróira valaki nagyon elmésen, matekteremből lopott krétával véste fel: it járt a ződ ember. Akkora lett a hájp a dolog körül, hogy esténként már akkor is ződ embereket láttunk az utcán mászkálni, amikor azok pedig nem is mászkáltak ott. Viszont ez remek alapot szolgáltatott arra, hogy másnap mindenki arról beszéljen, hány lába is volt a ződ embernek, meg hogy valójában libafos- vagy neonzöld árnyalatot öltött ott, ahol járt.

Visszatérve a kerítésre: azt hinné az ember, hogy egyszerű, könnyű művelet lemosni a feliratokat, azonban a valóság ennél jóval kegyetlenebb. Ha közelebből megvizsgáljuk a kerítésen ejtett bejegyzést, az alábbi látvány tárul szemünk elé:

Az "ESC" felirat S betűjének felső szára

Látható, hogy a kerítés anyaga olyan szinten rücskös, hogy azon bármelyik törlőrongy elvérezne, szétszakadna, megsemmisülne. A kréta anyaga a kedvezőtlen környezeti hatásoktól teljesen megkeményedett, még csak levakargatni sem lehet. (Esetleg pixelenként.) A drótkefe pedig a festék miatt nem megoldás, így marad az áztatás, kerítésen végigfolyatás, esőre és megtisztulásra várás. Esetleg autókefe, ha lenne, de nincs.

Hogy lássátok, micsoda áldozatokat hozok tájékoztatásotok érdekében, el is mondom gyorsan, hogy miközben a kerítést fényképeztem hárman néztek hülyének. Ezt követően a fűben talált barna levél fényképezésekor (ld. PhotoStream), és az ahhoz szükséges póz felvételét követően pár biciklis úgy láthatta, hogy ürítkezem, mert' majd leestek a bicikliről, annyira néztek. Csak később látták meg kezemben a fényképezőgépet. Semmi nem számít, mindent az olvasókért, vagy ahogy Plastik Józsi fogalmaz: minden látogató egy csepp vér, egy elhullajtott könnycsepp. Ebben a szellemben írom tovább a blogot, napról napra.

Nincsenek megjegyzések: