Oldalak

2008. április 13., vasárnap

Az autóm és én

És történt, hogy elrohadt az autóm bal küszöbjének eleje, s édesapám szólt: hegesszük meg! Hozzá is látott a bátor ember, mint egyszer, amikor az autóm jobb küszöbjének elejét álmodta újra, de egy ponton akadályba ütközött: le kell venni a bal első kereket. Mi sem egyszerűbb, emelőt alá a gépnek, aztán már lehet is lefelé szedni a kereket, úgyis meg akartam cserélni a hátsót és az elsőt mindkét oldalon, költségtakarékosságból. (A hátsó még nem annyira kopott.)

Ahogy lekerült a kerék, édesapám szimatot fogott: mi itt ez a sok zsír? És történt, hogy meglátta, hogy a bal féltengely külső gumiharangja teljesen tönkrement, és a kenésre szolgáló zsír mind-mind a kerék közvetlen környezetében csapódott le, ami csak abból a szempontból előnyös, hogy ott nem rozsdásodik a verda, a féltengely kis csuklójának egészségi állapotára a bejutó víz és por azonban egyáltalán nincs jó hatással. Rögvest további vizsgálódást igényelt a problémakör, és jött a baj csőstül: dupla volt a baj, mert a jobb féltengelynél ugyanez volt a helyzet.

És történt, hogy édesapám, pusztán annak érdekében, hogy a további romlást, a féltengely cseréjét, ezáltal anyagi csődbe verődésemet megelőzze, szerelőaknába vetette magát, és megkezdődött a műtét. Ne higgyük, hogy édesapám rögvest autósboltba szalajtott a szükséges alkatrészekért, ó nem: van itthon minden, fiam! Bal oldalra majd egy Dacia gumiharang kerül (az szerintem pont olyan, mint ez), jobb oldalra meg van ott még nekem valami nyugati autó gumiharangja, majd azt rátesszük.

Ekkor még nem gondoltam arra, hogy sikerrel járhatunk.

Mivel a menyasszonyom körbefotózta az eseményt, jóvoltából van szerencsém képeken keresztül bemutatni a műtét fontosabb állomásait.

Kezdődjön a műtét! Választottam egy barátságos szerszámot.


Várjá', rátartok ballal! Irdatlan erőt fejtek ki, várjá'!


Ki kell ennek gyönni! (Húz'meg, fiam!)


Várjá', aszongya: zégergyűrűt kiszedjük.
(
Dolgozik a mester.)


Várjámán, most akkor itt melyik pillenpatty kerül hova?


Várjá', erőt fejtek ki ballal, rátartok jobbal!


Azt a zsíros hétszentséges úristenit a japánoknak, fiam!
(Igazi mesternek nem kell kesztyű.)


Vissza kell ennek menni! (Told meg, fiam!)


Várjá', majd az oda bekattan mindjárt.


Na várjá', rátartok jobbal, aztán majd mindjárt, várjá'.


Rühellem a gépzsírt! :-)

1 megjegyzés:

kATI írta...

No ez is megvót! Akartam vóna mondani, hogy eléggé kesztyűs kézzel bántá, de a "mester" nem idegenkedett gépzsírtól. :)
Üdv.