Oldalak

2007. december 6., csütörtök

Mikulás

Reggel a bakancsomban figyelt a mikuláscsomag. Éjjel surranhatott be a télapó, amikor nem figyeltem oda, és akkor csempészhette be aljas módon a csomagot. Pedig nem is voltam jó. Ráadásul még csak virgács sem volt benne, pedig biztosan sokszor megérdemeltem volna.

Aztán a tanáriban jöttek a meglepetések: minden szünetben újabb és újabb szaloncukrot fedeztem fel az asztalomon. Annyi mikulás járhatott ott, hogy fel kellett volna bukjak bennük, mégsem találkoztam eggyel sem. A negyedikes informatikusok is megleptek egy egész szaloncukorral, meg egy csokimikulással - a csokimikulást azonban nem vihettem el, mert állítólag szép, és díszíti a termet.

Hat órám volt. Ügyeltem minden szünetben, és - bár legjobban utálom - a budiban kellett járőröznöm, és dohányosok után kutatnom. Ezért fizetnek, érted. Órák után kis szusszanás, és indult a fogadóóra négytől ötig (megállás nélkül beszéltem), szülői értekezlet öttől hatig (ott is). Mikulás alkalmából volt meglepetés sok mindenkinek, a kölyköknél meg otthon azóta megy az ordítozás meg a virgácsosztás. Most éppenhogy élek. Holnap folytatódik a hajtás: tanítás ugyan nem lesz, de őszi nevelési értekezlet keretében legalább öt órán keresztül hallgathatjuk meg az oktatástechnológia legújabb vívmányait, módszereit. Tapasztalt előadók gondoskodnak arról, hogy mindezt be is fogadjuk. Nagyon várom és fogékony vagyok rá - azt hiszem, ha ezt kellően sokszor ismételgetem, holnap talán lesz erőm felkelni.

Jó pihenést mindenkinek! Hétvégére eltűnök.

Nincsenek megjegyzések: