Oldalak

2006. július 30., vasárnap

Az e-mail halála

Az e-mail története 1965-ben kezdődött, hosszú evolúción keresztül jutott el a mai, "kukacos" formájáig, de ez a kukacos forma sem fiatal, Ray Tomlinson 1972-ben javasolta alkalmazását. Akárhogy is nézzük, az e-mail túl van a negyedik ikszen, és minden bizonnyal ez az a kor, amikor már elkezd öregedni, egyre nehezebben mozognak a csontjai, és bizony, néha el is fárad. Leül, pihen. Jól példázza mindezt túlterheltsége is, az az óriási spam-áradat, aminek eredményeképpen ma az elküldött levelek több, mint 90%-a kéretlen reklámlevél.

Az azonnali üzenetküldők (ICQ, MSN) megjelenése még egyet ütött szegény e-mail hátán: az egyre csökkenő internet-hozzáférési díjak, valamint a nem percdíjas, folyamatos és korlátlan internetkapcsolatok elterjedésének virágkorában egyre inkább nyilvánvalóvá válik az üzenetküldő kliensek létjogosultsága; az emberek apró-cseprő dolgaikat ilyen felületen keresztül beszélik meg, és nem fognak e-mailt írni. Talán csak akkor használ mindenki mailt, amikor a partner éppen nem elérhető, de ezt is kiküszöbölni látszik az MSN 8.0-s (Live) verziója, amivel már akkor is küldhetünk partnereinknek üzenetet, ha ők éppen nem elérhetőek. Persze nem ezen a platformon fogunk hosszú történetek elmesélésébe bocsátkozni. Az e-mail visszadegradálódik ebben a kommunikációs fejlődésben, és lassan semmi másra nem használjuk, mint valódiságunk visszaigazolására különböző regisztrációk esetén, valamint emberek megkeresésére a kibertérben - hogy legyenek partnereink valamelyik üzenetküldő rendszerben.

Én szeretem az e-mailt, és sajnálom, hogy ez történik vele. Emlékszem azokra az időkre, amikor mindegyiket gondosan archiváltam (nem mintha most nem így lenne), minden levél értékes volt, és többször is elolvastam őket. Ha valamilyen oknál fogva most a leveleim eltűnnének, hogy egész őszinte legyek, nem hiányozna a 80%-uk. Csak az a pár, kedves levél, amit még ma is szívesen olvasok el újra és újra, mert mosolyt csalnak az arcomra.

Nincsenek megjegyzések: