Shellyt azért is szeretjük, mert viszonylag egyszerű történeteket olyan körítéssel tud előadni, hogy az ember könnyesre neveti magát.
Régebben általános szokás volt, hogy magasröptű társalgást folytattunk székelési szokásainkról, majd egy ízben a régmúltat kutattuk fel gondolatban, Shelly volt szerelmeinek felidézésével. Az éjszakába nyúló beszélgetés során betekintést nyerhettünk az egyébként nagyon nem egyszerű Shelly még bonyolultabb érzelmi életébe.
Történt egyszer, hogy egy volt szerelme, aki összegabalyodásuk idején katona volt, olyat talált állítani, hogy jegygyűrűt vett Shellynek, de meggondolta magát, és az egyébként felettébb drága ékszert egy óvatlan pillanatban a falusi kocsma szemetesébe dobta. Shelly azonmód, faképnél hagyva az udvarlót, rögvest összefütyülte a barátnőket, és így együtt az éj leple alatt borították ki a kocsma körül található összes szemeteskukát, de a remélt kincs csak nem akart előbukkanni. Shelly ezután egy hirtelen ötlettől vezérelve válogatott szitok- és átokcsokorral, valamint páros lábbal rúgta ki a bakát.
Shelly az, aki a hónap legjobb beszólását produkálta. Mivel aktív fogyókúrázó, valamint Norbi-hívő, így nem kétséges, hogy nagyon várja már az áhított testsúly elérését. Már terve is van, amelyről a következőt nyilatkozta:
Ha végre lefogyok annyira, amennyire akarok, egy egész napon át csak enni fogok. Csokit fogok enni, megkenem zsírral, oszt' megcukrozom.
Hát ilyen nő ez a Shelly. Ezért szeretjük. Megértő, határozott, tettrekész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése