Tavaszi esés

Blogom látogatottsága szégyenszemre csökken. Természetesen nem ez az első mélypont, amikor az olvasó, értő közönség inkább a könnyebb lélegzetvételű, pár soros, képekkel illusztrált híreket, cikkeket, posztokat helyezi előtérbe a magvas mondandót megfogalmazó, kackiás jelzőkkel tarkított, a mai világban hosszadalmasnak mondható – sőt, talán azt is mondhatjuk, hogy némiképp elavult – blogposztok helyett.

Voltak szebb napjaink

Nyilván ennek az is az oka, hogy az utóbbi időben elég kevés időm van írni a blogba. Ezen nem nagyon segít a tavasz sem, amikor pediglen megszaporodnak a ház körüli munkák is. Legelső idei tevékenységem az udvarban álló, valamikor szebb napokat látott almafa metszése volt. Legutoljára 4 évvel ezelőtt támadtam a fára, aminek ágai már egyre inkább haladtak felfelé, a rajta lévő rengeteg termés pedig csak hullott alá a nyár derekán, nem győztük összeszedni. A hét elején újra elkapott a hév, elő is szedtem Tesco-s metszőollómat, hogy mégiscsak essen át a tűzkeresztségen. 10-15 nyisszantás után a fém rész kettétört (!) rajta, így nem sokáig segített be a munkába, megint csak elő kellett vennem a fűrészt.

A jól végzett munka után arra gondoltam, hogy a birtok előtt 2 hete ott lévő, az áramszolgáltató által levágott ágakat is behurcolom a helyére, ha már senki más nem tette. Kérdezte is a szomszédság, mivel vagyok el így ennyire. Mondtam, hogy hordom be a levágott ágakat. 

– Milyen ágakat? 

– Amit a villanyászok levágtak.

– Mikor? Ma? 

– Nem, két hete.

– Hát én nem is lááááttam itt ááááágat.

Bizonyára nem volt feltűnő, hogy az egész városban mindenhol szanaszét vannak a levágott ágak. Na, hát értitek...

Ahogy tettem-vettem az udvarban, rátaláltam az októberben kifaragott Halloween-tök maradványaira is. Rendkívül horrorisztikusan fest manapság, látszik, hogy a tél egy kicsit megviselte. Így nézett ki október végén, a születésnapján:

És így néz ki most: 

Rendesen ijesztő!

Ennyit mára, pajtások. Következő alkalommal rendhagyó édesség-teszttel jelentkezünk, érdemes velünk tartani! ;)