Oldalak

2012. október 1., hétfő

Vadgesztenyeszezon

Érdekes megnézni a keresési statisztikákat a blogon: most, hogy vadgesztenyeszezon van, a blogra látogatók közül több mint százan a "vadgesztenye átvétel"-re való keresés miatt jutottak el ide. (Ezek ilyen szezonális dolgok, nyáron az állatkert és a vadaspark keresése miatti látogatások száma ugrik meg.) Én bizony már 2012-re, városunkban tartózkodásom 8. évfordulójára is begyűjtöttem a gesztenyémet egy esős délelőttön, így aztán teljes a kollekció a monitor alatt. Valamelyik nap már azon gondolkodtam, hogy ha új monitort vennék, véletlenül, akkor olyat kell vásárolni, aminek hatalmas talpa van és ráférnek a gesztenyéim, mivel a jelenlegi talpat már rendesen kinőttem. Meglepő egyébként a vadgesztenyék időtállósága: a 2004-ben gyűjtött gesztenye majdhogynem ugyanolyan jó állapotban van, mint az idén szedett, egymás mellé téve talán meg sem lehetne mondani, hogy az egyik már 8 évvel többet lehúzott itt az asztalomon, mint a másik.

A vadgesztenyefák valahogy végigkísérték az életemet. Gyerekkoromban mamámék előtt volt egy hatalmas gesztenyefa. Minden ősszel, mint a kincset, gyűjtögettük a gesztenyét testvéreimmel. Nekem tetszett, hogy csillog és hogy olyan sok van belőle. Imádtam szedegetni. Hatalmas szatyrokba pakoltuk – hogy aztán mi lett velük, nos, ezen soha nem gondolkodtam, nem is tudtam meg. Aztán mi felnőttünk, mamámék meghaltak, a gesztenyefa ki lett vágva, nyoma se maradt mára. Jól emlékszem arra a napra, amikor a részben elszáradt fának láncfűrésszel estek neki, majd az egész hatalmas lomb és törzs magatehetetlenül borult az útra. A házat eladták, más költözött bele. Nagyon ritkán járunk arra. Hasonlít még arra, amit emlékeimben őrzök, de azok az igazi napsütötte őszi délutánok csak álmaimban jönnek elő: akkor a vadgesztenyefa teljes pompájában virít, mi pedig gyerekként gyűjtjük alatta a gesztenyét. Úgy, ahogy évek óta nem és ahogy soha már ezután.

Az egyetlen kép, amin látszik a gesztenyefa, még nagyon-nagyon kicsi korában

Aztán elköltöztem ebbe a városkába. Egy olyan utcában lett legénylakásom, majd később otthonom, ahol rengeteg gesztenyefa szegélyezte az egész utcát. 4 év telt el, mire elköltöztünk, itt is van szemben egy jó pár, lehet gyűjteni a gesztenyét, ha nosztalgiából kedvet kapok. De általában nem kapok. :) Megelégszem annyi őszidéző gesztenyével, ami itt van az asztalon.

Nincsenek megjegyzések: