Macskalélektan

A macskák igen bonyolult személyiségi jegyekkel megáldott, különleges állatok. Most, hogy háztartásunkban már a második macskát koptatjuk, vannak tapasztalataink arról, hogy ezek az egyébként nagyon édes kisállatok hogyan viselkednek. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a még kezdő vagy leendő macskatartóknak összefoglaljam a cirmosok mibenlétét, és átnyújtsak egy csokrot az összegyűjtött tapasztalatokból.

Hűség

Ez a macskáknak nem erős oldala. Az állat oda vándorol, ahol jobban szeretik, jobb kaját kap, vagy csak jobb helyet talál magának. Vad őseinek genetikai hordaléka ez: a macska mindig gyanakszik, még akkor is, amikor éppen az ember ölében dorombol, hiszen egy hirtelen mozdulat, vagy egy hangosabb tüsszentés esetén egy pillanat alatt 5 métert ugrik helyből. A macska egyébként pontosan ki tudja figyelni az életvitelünket és amikor nem vagyunk otthon, olyan helyre vándorol, ahol éppen otthon vannak a "gazdik", így nem ritka, hogy egy macskának 2-3 gazdája is van, csak egyik sem tud a másikról. (Legfeljebb sejti, ha kifigyeli, merre jár a macsek.)

Sötétedés

A sötétedés hihetetlen hatással tud lenni a macskákra. Az egész nap szemét kinyitni alig tudó, alvó macska a sötétedés megérkeztekor megtáltosodik, felmegy benne a szint és látszólag össze-vissza szaladgál az udvarban, mintha valaki űzné. Ez vagy azért van, mert a macskák állítólagosan látják a szellemeket és rájuk akarnak ugrani, vagy pedig csak azért, hogy az általunk nem látható tücsköket-bogarakat ebben az időszakban a legjobb levadászni. Élvezettel teszi mindezt a kis szőrmók, úgy helyezkedik harci állásba és mozgatja a tomporát, hogy elhisszük, tényleg céloz valamire. Aztán hatalmasat ugrik és a mancsai között már tart is valamit – de hogy mit, azt soha nem látjuk, mert megeszi, vagy elengedi.

Táplálkozás

A macskák nagy hangsúlyt fordítanak a táplálkozásra, főleg a tél közeledtével. A macska azonban büszke állat, magától nem közli, hogy éhes. (Csak ha már végképp nagyon éhes.) Ő csak a tálkájához sétál és belenéz, majd ezután össze nem téveszthetetlen tekintettel a gazdira pislog. Ilyenkor az emberben bűntudat támad, de kitart azon elhatározása mellett, hogy nem ad enni neki. De a macska nem adja fel, megkerüli a tálat, leül elé, belenéz, majd ugyanazzal a tekintettel fordítja a fejét hátra a gazdira. Esetleg annyit mond: „miu”. Ekkor már mindenképpen kaját kell hozni neki. Nincs az a szív, mi ilyenkor el nem lágyul. Amint meghallja a kedvenc ropogós falatka zörgését, jön a „miuu, miááá, miuu, miuu”, majd miközben a kaját szállítmányozzuk a tálig, a lábunk között szlalomozik, pedig ezzel csak késlelteti az étel érkezését. Néha véletlen magam is felrúgom, mert nem tudom elkerülni az ütközést, de ezt se bánja: kitartóan vonyít. Egészen addig szlalomozik és nyávog, amíg meg nem kaparintja az áhított falatot, akkor aztán orrig beletemeti bajuszos képét a tálba és csámcsogva eszik.

Se hall, se lát – úgy tűnik, finom a falat!

Készenléti üzemmód

A macska is szokott aludni – de a nap legnagyobb részében csak készenléti üzemmódban van. Ezt onnan tudhatjuk, hogy mozog a füle: arra fordul, amerről a hangokat hallja. Hangosabb hangok esetén felemeli ólomnehéz szemhéját és körbepásztáz, azonban értelmet nem nagyon találunk a tekintetében. Ez még a jobbik eset: macskát álmából felébreszteni hihetetlen bátorságra vall, ugyanis az állat olyan összegyűrt fejjel tud ébredni, hogy magunk is elborzadunk a látványától.

Házimunka

A macskák köztudottan szeretnek az ember közelében lenni, még akkor is, amikor éppen a ház körüli munkákat végezzük. Előszeretettel ugrálnak például a gondosan összehúzott falevél-kupac tetején, teljesen szétdíbolva azt. Persze közben úgy csinálnak, mintha keresnének a kupacban valamit, azonban ezt tapasztalatból tudom, hogy nem igaz. Csak a szétdúrás öröme élteti őket. Lapáttal végzett nehéz munka esetén jól láthatóan helyezkednek el a lapátoló ember előtt, fekvő helyzetben, nyújtózkodva. A megfogott verebeket, kisállatokat nagy gonddal húzzák a bejárati ajtó elé: nincs is annál jobb reggel, amikor az ember széttépett verébdarabokra botlik az ajtó előtt.

Macskánk tehát önálló egyéniség, egy kis kiismerhetetlen szőrmók, akire nem csak muszáj, de érdemes is időt áldozni. Meghálálja a dorombolásával és azzal, hogy vár ránk, amikor hazaérünk. Hűségesen alszik az ajtó előtt és imádja, ha foglalkozunk vele.