A minap informatikai fejlesztés zajlott a postán. Nem máskor, mint folyó hó harmadikán sikerült (két óra kivételével) egész napra bezárni az intézményt. Kevésbé járatosak talán nem tudják, de harmadika az a nap, amikor a dógozónak egy egész hónapra való számlája összegyűlt már otthon a kredencen és végre kapott fizetést, tehát menne befizetni. Mivel harmadika a fejlesztés miatt kiesett, negyedikén mindenki ellepte a postát. És természetesen, mint ahogy az lenni szokott, most is mindenki az informatikát szidta, amiért legalább fél órát kellett várnia, mire sorra került. "Minek këllëtt ez, sokkal lassabban mëgy így mínden" – állapították meg többen, pedig alapvetően nem az új informatikai rendszer lassította az ügymenetet, hanem a rendszer ismeretében járatlan postáskisasszonyok fogták vissza a tempót.
Soha semmit nem küldök postán, de tegnap mégis úgy gondoltam, hogy én ma adnék fel egy DVD-lemezt párnázott borítékban, a számlák befizetése mellett. Nyilván, ha már a postán vagyok, egy füst alatt intézzek el mindent. Negyvenöt percig tartott, mire az előttem várakozó öt ember eltűnt és én kerültem sorra. Elmondtam, hogy mit akarok. "Fuuuuh!" - azt mondja nekem, forgatja a szemét a párnázott boríték említésekor, majd kiderült, hogy a környékén nincs is ilyen boríték. Nem is volt. Talán nem is lesz. De hátul intézkedtek! Kisvártatva ott hátul a balladai homályban valaki mutogat nekem kétféle borítékot, én meg visszamutogattam, hogy a bal oldali, na az jó lesz, csókolom. Ide-oda kattintás, három perc, mire megszületett, hogy ez így 55 gurulós forint. Azoszt! - mondom, de nem hittem el, hogy ezt ennyiből megúszom, ez csak a boríték ára lehet. Ki is mondtam nyíltan: nekem erre bélyeg is kell. Azt mondja, címezzem meg, aztán majd leméri és ad nekem bélyeget. Visszatekintettem a sorra, aminek szemüvegben se láttam a végét, aztán közöltem kulturált úriember módjára, hogy megneharagudjonkérem, de én bizony mégegyszer sorba nem állok azért, hogy lemérje nekem grammra. A tinta nem sokat fog rajta nyomni, úgyhogy most mérje össze a borítékot meg a tartalmát és adjon rá bélyeget. "Fuuuh, bélyeg, az meg már vonalkódos!" - azt mondja nekem. Ekkor intenzív bélyegkeresés kezdődött, mennyi is lesz és hogy akkor ezt így hogy, vonalkód, becsippantom Marikám?, aha, rajta álljon a ződ, érteméngizikém.
Végül megszületett a teljes összeg: 240 forint. Kifizettem és eloldalogtam, hátrahagyva számos sorstársamat, akiknek csak azért haladt a sor néha, mert az előttük állók közül többen félúton megunták a várakozást és elhagyták a terepet.
Soha semmit nem küldök postán, de tegnap mégis úgy gondoltam, hogy én ma adnék fel egy DVD-lemezt párnázott borítékban, a számlák befizetése mellett. Nyilván, ha már a postán vagyok, egy füst alatt intézzek el mindent. Negyvenöt percig tartott, mire az előttem várakozó öt ember eltűnt és én kerültem sorra. Elmondtam, hogy mit akarok. "Fuuuuh!" - azt mondja nekem, forgatja a szemét a párnázott boríték említésekor, majd kiderült, hogy a környékén nincs is ilyen boríték. Nem is volt. Talán nem is lesz. De hátul intézkedtek! Kisvártatva ott hátul a balladai homályban valaki mutogat nekem kétféle borítékot, én meg visszamutogattam, hogy a bal oldali, na az jó lesz, csókolom. Ide-oda kattintás, három perc, mire megszületett, hogy ez így 55 gurulós forint. Azoszt! - mondom, de nem hittem el, hogy ezt ennyiből megúszom, ez csak a boríték ára lehet. Ki is mondtam nyíltan: nekem erre bélyeg is kell. Azt mondja, címezzem meg, aztán majd leméri és ad nekem bélyeget. Visszatekintettem a sorra, aminek szemüvegben se láttam a végét, aztán közöltem kulturált úriember módjára, hogy megneharagudjonkérem, de én bizony mégegyszer sorba nem állok azért, hogy lemérje nekem grammra. A tinta nem sokat fog rajta nyomni, úgyhogy most mérje össze a borítékot meg a tartalmát és adjon rá bélyeget. "Fuuuh, bélyeg, az meg már vonalkódos!" - azt mondja nekem. Ekkor intenzív bélyegkeresés kezdődött, mennyi is lesz és hogy akkor ezt így hogy, vonalkód, becsippantom Marikám?, aha, rajta álljon a ződ, érteméngizikém.
Végül megszületett a teljes összeg: 240 forint. Kifizettem és eloldalogtam, hátrahagyva számos sorstársamat, akiknek csak azért haladt a sor néha, mert az előttük állók közül többen félúton megunták a várakozást és elhagyták a terepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése