Bóti ravioli

Néha érdekes fordulatot vesz a sors. Nem gondoltam volna soha, hogy egy olyan, egészen átlagosnak mondható blogbejegyzést, mint a közel másfél éve íródott Minden mindegy-stádium, ravioli után a második leglátogatottabb bejegyzés lesz ezen a blogon. Ma ebéd közben jutott eszembe, hogy mélyebb elemzést kellene írni az étekről, ugyanis ma szintén konzerv-ravioli volt a kaja.

Nem tudom, hogy az eredeti tésztaétel mennyiben különbözhet attól az adagtól, ami belefér egy böhöm nagy, két evésre való konzervdobozba, de van egy olyan sejtésem, hogy az eredetinek csak annyiban lehet köze a konzervhez, mint pl. a konzerv földiepernek a frisshez (ha valaki evett már mind a kettőt, tudja, hogy miről beszélek). Az ananász ízéről például alig lehet fogalma annak, aki egész életében csak konzervananászt fogyasztott, valahogy így lehet ez a raviolival is. Tegnap jártunkban-keltünkben az Aldiban vásároltunk meg egy hatalmas konzervet, ha jól emlékszem nem volt 500 forint, így nem is vártam tőle sokat. Ennek ellenére okozott meglepetést: lássuk tehát, hogy mégis mit tud a termék.

A csomagolás

Tányérba Kiöntve a cuccot felmerül bennünk, hogy ennek tényleg ennyi szaftot kell tartalmaznia? Valaminek csak nyomni kell a súlyt, hogy meglegyen a 80 deka. Ennek ellenére is bízunk az üzletláncban és reménykedünk benne, hogy valójában igényli az étel ezt a tartalmat. Azért a biztonság kedvéért még hidegen megkóstoljuk, drága az áram, feleslegesen minek tekerjen a mikró?! Nem csalódunk: igen remek az íze, meglehetősen paradicsomos, bolognaira nagyon hasonlító, kis marhahúsdarabokkal. Mehet a mikró. :)

2 perc: elkészült! 

Mikrózás után azért jobban kijönnek az ízek. Meglepő dolog ebben az árkategóriában, hogy tartósító ízét szinte alig lehet felfedezni a termékben (mondhatni, csak nyomokban tartalmazza azt). A friss tésztaételhez képest némiképp visszaveti az élvezeti értéket az, hogy a tészták belsejében lévő töltelék szükségképpen valami májkrémszerű téma, nem pedig igazi szaftos hús, mivel (gondolom tartósítási okokból) az nem lenne kivitelezhető. Leginkább arra hasonlít, mint a tasakos levesek húsgombócai, csak valamivel szárazabb annál. Ennek ellenére az ízvilág meglepően jó, a bolognai spagettire hasonlít, ámbátor kis vegetát rá lehet küldeni, hogy emeljen az élvezeti értéken, de aki jobban szereti a paradicsomot nálam, annak ízleni fog simán is, mindenféle ízesítő nélkül. Eteti magát, a tészták kellemesen nagyok, falni szeretők kétpofára is tudják tolni befelé, bár akkor valószínűleg az egész doboz = 1 adag formulát kell alkalmazniuk.

Egy ekkora adag, amiből kétszer simán jól lehet lakni (tapasztalatból mondom) 500 Ft alatt mindenképpen megéri az árát, szerkesztőségünk tagjainak egybehangzó véleménye szerint érdemes kipróbálni.