Reggeli értékadó

– Most aztán rettenetesen modern leszek és beállítok egy kis rádiós ébresztőt holnap reggelre! – gondoltam magamban, mit sem sejtve a következményekről. Tekergetem az állomáskeresőt ide-oda, érdekes módon minden frekvencián ugyanaz az adó jön be, főleg a 103.3-on, sebaj! Valami negédes melódiát húztak a zenészek, jó lesz ez, gondoltam. 6:20, ébresztő bekapcsol, jó éjszakát.

Na, el is felejtettem reggelre a rádiós ébresztőt, mígnem 6:20-kor megindult a parádé. Kezdetnek egy eltömődött hangú bantu énekes próbálta meg kiköpni a lenyelt dugót, miközben éppen gitárral sivítottak a művészete alá. Ejj, mondom, én aztán rendesen ráhangoltam erre az adóra. Próbálkozott két percig, majd mire már majdnem megszabadult kínjaitól, lehalkították a zenét. Így nem tudtam meg, hogy életben maradt-e a jóember, vagy végképp búcsút mondott e világnak.

Ekkor bejelentette egy női hang: "Nem csak kenyérrel él az ember." Na, mondom, válogatott igazságok a reggeli nagy hajtásban, eszembe is jutott, hogy rettenetesen éhes vagyok. Erre megszólal egy ilyen dohányos hang, hogy ma reggel szellemi táplálékként a Számok könyvéből olvasna fel nekünk egy keveset. Hát erre majdnem felültem, de inkább csak a fejemre húztam a takarót, ríttam kicsit, mert én zenére vágytam, amitől felébredek, nem holmi bágyadt sztorira. A történet így kezdődött:

Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: "Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői.

Na, gondoltam magamban, belekerültünk a történetbe rögvest, a közepétől kezdjük. Nem baj, vannak olyanok, akik szeretnek úgy is végignézni egy filmet, hogy annak unalmas első hatvan percét nem látták. Most én is megpróbálom követni így félálomban a történetet.

Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.

Hát ezt reggel nem tudtam máshogyan elképzelni, mint a pusztában egy bazi nagy sátor, rajta meg egy tábla, hogy "Megnyilatkozás". Fantáziám még eléggé csökevényes a hajnali órákban.

Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.

Ó, gondoltam magamban, a mai 9 órámból én szívesen átruháznék hetet másra, hogy ne kelljen négyig a suliban tolnom. A maradék kettővel sokkal jobban ellennék.

A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni.

Mer' az úgy megy. Megszentelődsz két kávé között, aztán kapsz húst enni. Ezen a ponton már nagyon nem bírtam követni a történetet, így aztán felkeltem, kikapcsoltam az ébresztőt, majd – ahelyett, hogy akkor már ébren maradtam volna – úgy ahogy voltam visszafeküdtem, és majdnem 7 óra volt, mire kimásztam az ágyból.

A rádiós ébresztő tehát nem jött be. Más megoldást kell találni.