Oldalak

2011. február 6., vasárnap

Rettenetes betegségem története

Az elmúlt napok borzalmairól kívánok szólni februári első blogposztomban.

Az első köhintés csütörtökön délután érkezett. Akkor már éreztem, hogy valami nincs rendben és a megfázás tüneteinek megelőzésére különböző vegyszereket tartalmazó porokat és tablettákat vettem magamhoz, ettől reméltem a gyors sikert. Látszólag hatottak is valamit ezek a varázsszerek, akkor még úgy hittem, hogy sikeresen átvészeltem a kötelező február környéki betegséget.

Pénteken reggel kicsit kábultan ébredtem. Éjszaka, mint éjjeliőr, többet voltam ébren, mint amennyit aludtam, ráadásul álmomban is a Bejeweled színes gyémántjai kavarogtak előttem. Elmentünk vásárolni, mivel szombatra vendégeket vártunk. Már a bevásárláskor éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Nyűgös voltam és éppen azon idegesítettem fel magam a szokásosnál jobban, hogy a hónap eleji bevásárláskor először mindent a bevásárlókocsiba kell pakolni, aztán a szalagra ki kell pakolni, aztán a bevásárlókocsiba vissza kell pakolni, aztán a bevásárlókocsiból szatyrokba kell pakolni, ezeket a kocsi hátuljába kell pakolni, itthon a szatyrokat ki kell pakolni, majd ki kell pakolni a cuccokat a szatyrokból, aztán minden cuccot a helyére kell pakolni... olyan szinten idegesített ez engem akkor már, hogy kivert a víz rendesen. Miután minden a helyére került, ebédeltünk egyet, és gondoltam alszom egy órácskát. Ebből három lett és mire felébredtem már megkísértett a kaszás. Éppen indulni akartam, hogy én bizony most – feledve kötelességeimet – játszom egy Bejeweled 3-at, amikor kedvesem, ez a drága tündér, észrevette a szemem alatti fekete kontúrokat és arra gyanakodott, hogy az életemmel játszom. Rögvest lázat kellett mérnem, és nem engedett engem a számítógép elé ez a jótét lélek. Gyanúja beigazolódott, lázam 39 fok volt és vissza lettem parancsolva az ágyba.

A pénteki nap azzal telt innentől kezdve, hogy aludtam. Néha ébren voltam és akkor filmeket meg tévét néztünk. Siralmas a tévéműsor péntek délután, meg kell mondjam. Egészen szombat reggelig így ment ez, fel sem keltem az ágyból és akkor már határozottan rosszul éreztem magam. A kaszás az ágyam mellet lengette hatalmas szerszámát :) de én hátat fordítottam neki és minden erőmet a gyógyulásnak szenteltem.

Szombatra vendégeket vártunk, ennek ellenére 9 óra felé ébredtem. Összeszedtem magam és helyt álltam, próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi baja sincs, bár két órában ha egy pillanatra is lecsuktam volna a szemem, elaludtam volna a parázs beszélgetés közepette. Melegem volt, izzadtam, mint egy ló, aztán fáztam, mint egy ló télvíz idején. Vendégeink távoztakor újra húztam az ágyba, és gyakorlatilag a szombat délután is azzal telt, hogy próbáltam életben maradni.

Most vasárnap délelőtt van, verőfényes napra ébredtünk, olvad minden, a hónak már csak a nyoma látszik, és hihetetlen, de úgy tűnik, hogy meggyógyultam! A munkáltatók álma vagyok: valahogy mindig úgy időzítem a betegségemet, hogy elrontsa a hétvégémet, de még véletlenül se érintse a munkanapokat, így hétfőn már teljes erőbedobással tudok a munkára koncentrálni és okítani a nebulókat. A vasárnapom pedig azzal telik el, hogy bepótolok mindent, amit ezalatt a három nap alatt kellett volna csinálnom...

Aktív olvadás – csatorna nélkül

Nincsenek megjegyzések: