Almapaprika

Az embert mindig érik meglepetések. Még a leglehetetlenebb helyeken is. Leéltem úgy 30 évet, hogy almapaprikát csak ecetes formában és üvegben láttam, erre ma, életem 11176. napján ettem belőle úgy, ahogy azt a teremtő megálmodta. Az úgy volt, hogy vásárlás közben megláttam az elárusítóhelyen ezt a zöldséget a maga puritán valójában és muszáj voltam konzumálni belőle pár darabot. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez a pénztárnál gondot fog okozni, ugyanis a termék PLU-ját (azt a számot, amit a vonalkód nélküli termékeknél alkalmaznak, és amit jobb helyeken fejből vágnak a pénztárosok) dupla munkaerő is próbálta előkeríteni. A végén meglett egy kis cetlin. A pár perces huzavonát az egyre hízó sor egy emberként nézte. Biztosan gondolták, hogy vajon mit vásárolt a csávó, ami ilyen ritkaság, hogy két embernek kell megfejteni a kódját? Aztán megjelent az ár a kijelzőn: 69 Ft. Hát ezért már csak megérte, ha mondom.


Itthon meg is kóstoltam: első körben nem vélek felfedezni különbséget a sima TV-paprika íze és az övé között, úgyhogy a napokban próbálom megállapítani, hogy az aranyos formavilágon kívül miben különböznek egymástól.