Az információ- és kódelmélet jegyzet
egyik általam szerkesztett oldala.
(Kattintásra teljes az élvezet!!!)
egyik általam szerkesztett oldala.
(Kattintásra teljes az élvezet!!!)
Én a következőket figyeltem meg saját tanulásommal kapcsolatban.
1. Ha nem fókuszálok kellőképpen, akkor a gondolatom azonnal elkalandozik. Rögtön. Olyan dolgokat vagyok képes csinálni, amiket azelőtt soha. Kihegyezem az összes ceruzámat. Tönkrement 50 DVD-m, újra kellett írnom azokat, és a rossz DVD-k az asztalon sorakoztak, toronyban. Kicsit nem figyeltem oda, és az egyikbe máris művészi érzékkel karcoltam bele a fakkot.
Éles szeműek észrevehetik, hogy a DVD alatt
éppen az intelligens viselkedésről van szó. :-)
éppen az intelligens viselkedésről van szó. :-)
2. Úgy éreztem egy idő után, hogy amit éppen tanulok, az kiszorítja a régi tudásomat. Mintha éreztem volna a saját memorizálási képességeim korlátait, és hihetetlen, de amint megtudtam, hogy egy vizsgám sikeres volt, pár óra alatt az anyag felét képes voltam teljes mértékben elfelejteni. (Legalábbis ezt éreztem.) Amíg nem tudtam az eredményt, pl. pszichológiából, addig a nap minden szakában, váratlanul ugrottak be ilyen fogalmak, hogy kognitív pszichológia, Köhler majomkísérletei, Ranschburg-gátlás, attitűd stb. És nem tudtam először, hogy honnan jönnek. Volt olyan reggel, amikor arra ébredtem, hogy éppen egy tételt mondok magamban vissza.
A tanulmányaimban szerepelt egy ilyen dolog, hogy az agyunk akkor is dolgozik egy probléma megoldásán, ha kellő információt összegyűjtöttünk és lelkiismeretesen foglalkoztunk a témával. Hát ez tényleg igaz: én már álmomban is fogalmakat, képleteket, definíciókat láttam.
Ami azonban a legjobb az egészben, hogy a hatalmas katyvasz, a nagy, összemosódott tudásmassza mennyire képes hirtelen értelmes rendszerré összeállni, amikor megkapom a vizsgalapot és látom a kérdéseket, amire válaszolnom kell. Szinte szövegkiemelővel emelem ki gondolatban azokat a dolgokat, amiket a papírra kell írnom... ez nagyon tetszik. (Már persze ha emlékszem rájuk.) Szerintem a legutóbbi államvizsgát leszámítva soha életemben ennyit egyszerre nem tanultam még mint az elmúlt két hétben, de a vizsgaidőszaknak még nincs vége: jövő héten még (remélhetőleg) két vizsgám lesz, aztán vége lesz az első megpróbáltatásnak.
Kitartást kívánok minden vizsgázónak, nyomjátok a tudást befelé, aztán jöhet a sör.
A tanulmányaimban szerepelt egy ilyen dolog, hogy az agyunk akkor is dolgozik egy probléma megoldásán, ha kellő információt összegyűjtöttünk és lelkiismeretesen foglalkoztunk a témával. Hát ez tényleg igaz: én már álmomban is fogalmakat, képleteket, definíciókat láttam.
Ami azonban a legjobb az egészben, hogy a hatalmas katyvasz, a nagy, összemosódott tudásmassza mennyire képes hirtelen értelmes rendszerré összeállni, amikor megkapom a vizsgalapot és látom a kérdéseket, amire válaszolnom kell. Szinte szövegkiemelővel emelem ki gondolatban azokat a dolgokat, amiket a papírra kell írnom... ez nagyon tetszik. (Már persze ha emlékszem rájuk.) Szerintem a legutóbbi államvizsgát leszámítva soha életemben ennyit egyszerre nem tanultam még mint az elmúlt két hétben, de a vizsgaidőszaknak még nincs vége: jövő héten még (remélhetőleg) két vizsgám lesz, aztán vége lesz az első megpróbáltatásnak.
Kitartást kívánok minden vizsgázónak, nyomjátok a tudást befelé, aztán jöhet a sör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése