Oldalak

2014. szeptember 14., vasárnap

Kipróbáltuk: Sony Xperia Z1 Compact

Két hét telt el azóta, hogy kezembe vehettem egy működő példányát a Sony Xperia Z1 Compact nevű készülékének, de ennél sokkal rövidebb idő kellett ahhoz, hogy beleszeressek. Nem csoda, hiszen ez a telefon valósággal örömkönnyeket csal az arra fogékony kockák szemébe. Nem csak azért, mert igen szemrevaló, hanem mert kicsit körbenyomkodva az ember rögvest érzi, hogy ez az az élmény, amit az Android operációs rendszer nyújtani tud és amelyet – kellő hardver híján – olyan sokan nem tudnak megtapasztalni (mint ahogyan eddig én sem).

Tudni kell, hogy ezt megelőzően egy Sony Ericsson Xperia Mini Pro telefon birtokosa voltam – igen, ez egyike volt azon utolsó készülékeknek, amit a Sony és az Ericsson még közösen hoztak tető alá. Időközben sok dolog megváltozott a két vállalat háza táján, az Ericsson eltolta a biciklit, így a Mini Prót követően az Xperiák döntő többsége már csak SONY logóval hagyta el a gyárat. Pont úgy, mint ahogy jelenlegi tesztalanyunk is.

Xperia Z1 Compact

Nem vagyok a tepsi telefonok híve: az Xperia Z1 lenyűgöző hardverileg, de óriási méretű, számomra használhatatlan. Éppen ezért örültem, amikor (még év eleje környékén) hírül vettem, hogy a Sony a Z1 kistestvérét is elkészíti, Z1 Compact néven. Már akkor elkezdtem érdeklődni iránta, de az akkori 150.000 Ft körüli ára alapvetően eltántorított a vásárlástól. Most, hogy eltelt egy fél év, közel féláron vásárolható meg megfelelő tarifacsomaggal, szolgáltatónál is a készülék. Lecsaptam rá én is. (Ha még pár hetet várok, kapok egy huszonötezret érő AKG Y40 fejhallgatót is hozzá... hát, ez már csak ilyen.)

Az alábbiakban nem akarok teljes körű leírást adni a telefonról, hiszen az számtalan weboldalon elolvasható (ezt tapasztalatból tudom), inkább csak saját tapasztalataimat jegyezném le ide a telefonnal kapcsolatban, hogy azok, akik még vásárlás előtt állnak, kis betekintést kapjanak annak működéséről és jellemzőiről.

A külső 

Megmondom, alapvetően kisebb méretre számítottam. Rengeteg videót megtekintettem, sok helyütt simán kezelték egy kézzel a telefont, nekem ez nem sikerült. A kijelző valóban csak 4,3" méretű, de a mellette lévő, kb. 4-4 milliméter máris közel 1 centiméterrel szélesíti meg a telefont, amelynek következtében egy kézzel nem érem el a kijelző bal szélén azt az egy centimétert, amire még szükség lenne. Erre gondolt azért a gyártó is: a billentyűzetnél be lehet állítani az egy kezes gépelést, amelynél a billentyűzet nem a kijelző teljes szélességét foglalja el, hanem csak akkora sávot, amit még egy ujjal is könnyedén el lehet érni.



A képen az egykezes, kétkezes és T9 telefonbillentyűzet. Könnyem kicsordult, hogy kiválasztható az utóbbi is, mivel ezzel tudok a leggyorsabban írni.

A telefon hátulja gyönyörű, pontosan ugyanolyan tükörsima, lakkozott felület, mint a kijelző, ennél fogva könnyedén karcolódik is. Én rögtön vásároltam előre is és hátra is Membrane fóliákat, hogy a karcolásoktól védjem a telefont, plusz még egy meglehetősen merev, szilikon tokba is belebújtattam a készüléket. Ez utóbbit nem tettem rosszul: a tokon számtalan olyan karc jelent már meg, amit fogalmam sincs, hogy hol szedhettem össze; ha mindez a telefonon lenne, valószínűleg agyérgörcsöt kaptam volna.

Mivel a telefon víz- és porálló, ezért nem megbontható. A SIM-kártya és a memóriakártya is külön ajtók mögött helyezhető a telefonba. Mindez a bal oldalon foglal helyet a mágneses töltőcsatlakozó és a szintén ajtóval fedett USB-csatlakozó mellett. Jobb oldalon a SONY telefonokat egyértelműen azonosító bekapcsoló gomb foglal helyett, valamint a hangerőszabályzó egybeépített gombja.

A kijelző

Egy ilyen készüléknél központi szerepet kap a kijelző, mint a legfontosabb be- és kiviteli eszköz. Az egyszerre tíz ujj érintését felismerni képes érintőkijelzőn megjelenő kép az IPS panelnek köszönhetően gyönyörű. Maximális fényerőre húzva szó szerint bántja a szemet a fehér, ez a hatalmas fényerő viszont igen jól jön szabad téren, erős napsütésben, ott szükség van rá. A beépített fényerő-szabályozó tökéletesen működik: nálam kezdettől fogva be van kapcsolva és soha nem éreztem igényét annak, hogy fentebb vagy lentebb vegyem a fényerőt. A színek gyönyörűek, van lehetőség a színhőmérséklet állítására azoknak, akik melegebb, vagy hidegebb színeket szeretnek a kijelzőn látni. Az 720×1280 pixeles felbontás ekkora méretben szerintem teljesen tökéletes: valóban, nem full HD, de a képpontokat én nem tudom elkülöníteni egymástól, az egész kép sima, gyönyörű, részletgazdag. Készíthetnék képernyőfotót, de nem ugyanazt látnánk a monitoron, mint a telefon kijelzőjén: a beépített X-Reality for mobile képjavító drámaian fel tudja húzni a képen látható tartalom színgazdagságát. A fotók gyönyörűek a telefon kijelzőjén és nem csak az alapból kapott pár, nyilván erre a kijelzőre kihegyezett demó fotó, hanem a saját készítésűek is gyönyörűen néznek ki.

Hang és zene

A telefon vízállóságából fakadóan a hangszórók is olyan anyagból készültek, amelyeknek nem árt az édesvíz, így a telefon hangzása meglehetősen lapos, sőt, hangerejét tekintve is elmarad pl. a Mini Pro-tól, de ennek ellenére a különböző jelzések hangjai, vagy az ébresztő, a csengőhangok jól hallhatóak (én legalábbis eddig mindig meghallottam őket). Szerencsére számos jelzőhangból (van vagy 50 darab gyári) és csengőhangból választhatunk, persze lehetőségünk van az aktuális slágert tartalmazó mp3-at is beállítani csengőhangnak (én ezt nem szeretem). Zenét hallgatni egyenesen borzalmas a beépített hangszóróból, de alapvetően nem is erre a célra született: egy külső fejhallgató vagy hangrendszer szuperül megmutatja, hogy mire képes a készülék. A telefonhoz adnak egy agybadugós fülhallgatót is, ezt a fajtát szintén nem kedvelem, ráadásul annyira borzasztóan szól a kapott példány, hogy rövid úton nyugdíjaztam. A Mini Pro-hoz kapott rendfokokkal jobban szólt, ki is próbáltam volna, de mivel az egyben headset is, nyilván nem kompatibilis a Z1 Compact-tal. Ezt maga a telefon közli, amikor bedugjuk a fülhallgatót. Másik fülessel próbálva viszont igazán szép teljesítményt nyújt a telefont, a mélyek teltek, a zene jól szól igazán a telefonon. A beépített lejátszó kezeli a lejátszási listákat, albumborítókat, minden beállítható, amire egy zenerajongó vágyik. Beépített, több sávos hangszínszabályzóval tehetjük teljessé a zenehallgatás élményét. Számomra nagy öröm, hogy a FLAC kódolású zeneszámokkal simán elboldogul a Walkman alkalmazás – bár hozzá kell tennem, hogy a Guns N' Roses-től a Paradise City igen kivételes, 5793 kilobites, 192 kHz-es formátumban való lejátszását megtagadta a szoftver: a közel 7 perces szám 300 megabájtot foglal és pont úgy szól, mint ahogy annak idején bakelitlemezen. (Csak nem ezen a telefonon, legalábbis nem a Walkman alkalmazásban.) Az egyéb, "normális" kódolású, CD-minőségű dalokkal azonban minden további nélkül boldogul a gép. (A háttérben is lejátssza és közben röccenés nélkül fut a többi funkció.)

Szoftverezettség

A telefonon alapjáraton az Android 4.4.4 (Kitkat) verziója futott, hát mit ne mondjak, az eddigi Gingerbread-hez (2.3), de még az Ice Cream Sandwich-hez (4.0.4) képest is hatalmas előrelépés. Igazából a Sony olyannyira összemosta a saját felületét az eredeti Androiddal, hogy nem tudom, mi benne a Sony fejlesztés és mi Google, viszont összegezve annyi elmondható, hogy az operációs rendszer atomstabil: egy hét folyamatos használat után se érzem úgy, hogy újra kellene indítanom a telefont, mert lassul, vagy mert itt-ott furcsa dolgokat produkál. Ebben persze társ a 2 gigabájt RAM is, amit elég nehéz telepakolni (véleményem szerint az a hardcore használat, ami mellett ennyi memória nem elég, nem normális dolog). A Sony ad pár saját készítésű szoftvert is, ezek egy része nálunk nem elérhető szolgáltatásokhoz kapcsolódik, más része viszont (Album, Walkman, Filmek, TrackID) teljesen jól használhatók, kellemesen vannak a rendszerbe integrálva. Ezen kívül a telefonon a szokásos Google-arzenál is megtalálható (Gmail, Youtube, Play újságos stb...), meg egy pár Telekom alkalmazás: szerencsére ebből a nagy része, aminek személy szerint semmi hasznát nem látom, leirtható a telefonról.

Kamera

A kamerával készített fotóktól nem vagyok elszállva akkor, amikor monitoron nézem őket. A telefonon rendkívül jól mutatnak a Kiváló automatikus mód-ban készült 8 megapixeles fotók, számítógépre áttöltve azonban egyik-másik csalódást okoz. Alapvetően azonban a képek nagy százalékban jól sikerülnek. Ha ki akarjuk használni a 20 megapixeles felbontást (ami egy ekkora szenzornál szerintem több, mint parasztvakítás), lehetőségünk van manuálisan állítani a készítendő fotó legtöbb tulajdonságát. Véleményem szerint azonban az így készült 20 megapixeles fotók is csak 6-8 megapixelre visszaméretezve értékelhetők. A nagy felbontású szenzor különösen jól jön, amikor a képstabilizációt kell használni: ez mind a fotóknál, mind pedig a videóknál látható eredményt nyújt. (Kerékpározás közben készített videómnál pl. nem is látszik, hogy biciklin készült, annyira "remegésmentes" a kép.)

Mindennapos használat és akkuidő

Azt, hogy a telefon hogyan teljesít a mindennapos használat közben, egy szóval lehet röviden és tömören elmondani: fantasztikusan. Nincs döccenés, nincs lassulás, nincs várakozás, minden megy flottul. Az eddig(i telefonon) csigalassú Play áruház úgy fut, mintha a világon ez volna a legtermészetesebb, a telefon minden egyes gombnyomásra (pl. vissza, vissza, vissza) folyamatosan reagál, nem várakozik, nem gondolkodik. Ami a legjobb, hogy mindezen átlagos használat mellett (böngészés, e-mailezés, üzenetek írása, kevés játék, videózás, fotózás, telefonálás) a nap végére ritkán kerül az akku töltöttsége 50% alá, tehát két napot simán kibír a készülék, persze ez annak is erősen a függvénye, hogy ki mennyire és milyen alkalmazásokkal használja a telefont. Sokat segíthetnek a különböző energiatakarékos üzemmódok: ha valaki lemond az e-mailek és egyéb csevegőalkalmazások folyamatos szinkronizálásáról a háttérben, ezt az üzemidőt akár napokkal is kitolhatja, bár kérdés, hogy ha ezen funkciók nem hiányoznak neki, akkor miért vásárol ilyen készüléket. :)

Összegzés

Azt hiszem, életem legjobb mobiltelefonját tartom a kezemben. Nem csak az mondatja ezt velem, hogy ez a legújabb készülékem jelenleg. Eddig kétszer éreztem úgy mobilvásárlás után, hogy bizonyos fokon visszalépést követtem el az elődmodellhez képest, de ennél a telefonnál ez egyáltalán nem mondható el. Végre olyan készüléket sikerült vennem, ami pontosan passzol ahhoz a képhez, amit előzőleg elképzeltem róla. Talán csak a mérete egy kicsit nagyobb, mint vártam, de ez mind csak megszokás kérdése: a Mini Pro aprócska mérete után gyakorlatilag bármelyik ma kapható, hasonló kategóriájú érintőképernyős telefon nagyobb kijelzővel bír annál. Mind a sebesség, mind az üzemidő, mind a testreszabhatóság tökéletesen megfelelő, én csak ajánlani tudom mindenkinek, még mielőtt eltűnik a boltok kínálatából, átadva a helyét a nemrégiben megjelent Z3 Compact-nak.

Ha értékelnem kellene, kapna egy csillagos ötöst. :)

2 megjegyzés:

GhostHuN írta...

Egészséggel használd el! :)

Thozoo írta...

Remélem úgy lesz. :) Köszönöm szépen.