Tudni kell, hogy ezt megelőzően egy Sony Ericsson Xperia Mini Pro telefon birtokosa voltam – igen, ez egyike volt azon utolsó készülékeknek, amit a Sony és az Ericsson még közösen hoztak tető alá. Időközben sok dolog megváltozott a két vállalat háza táján, az Ericsson eltolta a biciklit, így a Mini Prót követően az Xperiák döntő többsége már csak SONY logóval hagyta el a gyárat. Pont úgy, mint ahogy jelenlegi tesztalanyunk is.
 |
| Xperia Z1 Compact |
Az alábbiakban nem akarok teljes körű leírást adni a telefonról, hiszen az számtalan weboldalon elolvasható (ezt tapasztalatból tudom), inkább csak saját tapasztalataimat jegyezném le ide a telefonnal kapcsolatban, hogy azok, akik még vásárlás előtt állnak, kis betekintést kapjanak annak működéséről és jellemzőiről.
A külső
Megmondom, alapvetően kisebb méretre számítottam. Rengeteg videót megtekintettem, sok helyütt simán kezelték egy kézzel a telefont, nekem ez nem sikerült. A kijelző valóban csak 4,3" méretű, de a mellette lévő, kb. 4-4 milliméter máris közel 1 centiméterrel szélesíti meg a telefont, amelynek következtében egy kézzel nem érem el a kijelző bal szélén azt az egy centimétert, amire még szükség lenne. Erre gondolt azért a gyártó is: a billentyűzetnél be lehet állítani az egy kezes gépelést, amelynél a billentyűzet nem a kijelző teljes szélességét foglalja el, hanem csak akkora sávot, amit még egy ujjal is könnyedén el lehet érni.
A képen az egykezes, kétkezes és T9 telefonbillentyűzet. Könnyem kicsordult, hogy kiválasztható az utóbbi is, mivel ezzel tudok a leggyorsabban írni.
A telefon hátulja gyönyörű, pontosan ugyanolyan tükörsima, lakkozott felület, mint a kijelző, ennél fogva könnyedén karcolódik is. Én rögtön vásároltam előre is és hátra is Membrane fóliákat, hogy a karcolásoktól védjem a telefont, plusz még egy meglehetősen merev, szilikon tokba is belebújtattam a készüléket. Ez utóbbit nem tettem rosszul: a tokon számtalan olyan karc jelent már meg, amit fogalmam sincs, hogy hol szedhettem össze; ha mindez a telefonon lenne, valószínűleg agyérgörcsöt kaptam volna.
Mivel a telefon víz- és porálló, ezért nem megbontható. A SIM-kártya és a memóriakártya is külön ajtók mögött helyezhető a telefonba. Mindez a bal oldalon foglal helyet a mágneses töltőcsatlakozó és a szintén ajtóval fedett USB-csatlakozó mellett. Jobb oldalon a SONY telefonokat egyértelműen azonosító bekapcsoló gomb foglal helyett, valamint a hangerőszabályzó egybeépített gombja.
A kijelző
Egy ilyen készüléknél központi szerepet kap a kijelző, mint a legfontosabb be- és kiviteli eszköz. Az egyszerre tíz ujj érintését felismerni képes érintőkijelzőn megjelenő kép az IPS panelnek köszönhetően gyönyörű. Maximális fényerőre húzva szó szerint bántja a szemet a fehér, ez a hatalmas fényerő viszont igen jól jön szabad téren, erős napsütésben, ott szükség van rá. A beépített fényerő-szabályozó tökéletesen működik: nálam kezdettől fogva be van kapcsolva és soha nem éreztem igényét annak, hogy fentebb vagy lentebb vegyem a fényerőt. A színek gyönyörűek, van lehetőség a színhőmérséklet állítására azoknak, akik melegebb, vagy hidegebb színeket szeretnek a kijelzőn látni. Az 720×1280 pixeles felbontás ekkora méretben szerintem teljesen tökéletes: valóban, nem full HD, de a képpontokat én nem tudom elkülöníteni egymástól, az egész kép sima, gyönyörű, részletgazdag. Készíthetnék képernyőfotót, de nem ugyanazt látnánk a monitoron, mint a telefon kijelzőjén: a beépített X-Reality for mobile képjavító drámaian fel tudja húzni a képen látható tartalom színgazdagságát. A fotók gyönyörűek a telefon kijelzőjén és nem csak az alapból kapott pár, nyilván erre a kijelzőre kihegyezett demó fotó, hanem a saját készítésűek is gyönyörűen néznek ki.
Hang és zene
A telefon vízállóságából fakadóan a hangszórók is olyan anyagból készültek, amelyeknek nem árt az édesvíz, így a telefon hangzása meglehetősen lapos, sőt, hangerejét tekintve is elmarad pl. a Mini Pro-tól, de ennek ellenére a különböző jelzések hangjai, vagy az ébresztő, a csengőhangok jól hallhatóak (én legalábbis eddig mindig meghallottam őket). Szerencsére számos jelzőhangból (van vagy 50 darab gyári) és csengőhangból választhatunk, persze lehetőségünk van az aktuális slágert tartalmazó mp3-at is beállítani csengőhangnak (én ezt nem szeretem). Zenét hallgatni egyenesen borzalmas a beépített hangszóróból, de alapvetően nem is erre a célra született: egy külső fejhallgató vagy hangrendszer szuperül megmutatja, hogy mire képes a készülék. A telefonhoz adnak egy agybadugós fülhallgatót is, ezt a fajtát szintén nem kedvelem, ráadásul annyira borzasztóan szól a kapott példány, hogy rövid úton nyugdíjaztam. A Mini Pro-hoz kapott rendfokokkal jobban szólt, ki is próbáltam volna, de mivel az egyben headset is, nyilván nem kompatibilis a Z1 Compact-tal. Ezt maga a telefon közli, amikor bedugjuk a fülhallgatót. Másik fülessel próbálva viszont igazán szép teljesítményt nyújt a telefont, a mélyek teltek, a zene jól szól igazán a telefonon. A beépített lejátszó kezeli a lejátszási listákat, albumborítókat, minden beállítható, amire egy zenerajongó vágyik. Beépített, több sávos hangszínszabályzóval tehetjük teljessé a zenehallgatás élményét. Számomra nagy öröm, hogy a FLAC kódolású zeneszámokkal simán elboldogul a Walkman alkalmazás – bár hozzá kell tennem, hogy a Guns N' Roses-től a Paradise City igen kivételes, 5793 kilobites, 192 kHz-es formátumban való lejátszását megtagadta a szoftver: a közel 7 perces szám 300 megabájtot foglal és pont úgy szól, mint ahogy annak idején bakelitlemezen. (Csak nem ezen a telefonon, legalábbis nem a Walkman alkalmazásban.) Az egyéb, "normális" kódolású, CD-minőségű dalokkal azonban minden további nélkül boldogul a gép. (A háttérben is lejátssza és közben röccenés nélkül fut a többi funkció.)
Szoftverezettség
A telefonon alapjáraton az Android 4.4.4 (Kitkat) verziója futott, hát mit ne mondjak, az eddigi Gingerbread-hez (2.3), de még az Ice Cream Sandwich-hez (4.0.4) képest is hatalmas előrelépés. Igazából a Sony olyannyira összemosta a saját felületét az eredeti Androiddal, hogy nem tudom, mi benne a Sony fejlesztés és mi Google, viszont összegezve annyi elmondható, hogy az operációs rendszer atomstabil: egy hét folyamatos használat után se érzem úgy, hogy újra kellene indítanom a telefont, mert lassul, vagy mert itt-ott furcsa dolgokat produkál. Ebben persze társ a 2 gigabájt RAM is, amit elég nehéz telepakolni (véleményem szerint az a hardcore használat, ami mellett ennyi memória nem elég, nem normális dolog). A Sony ad pár saját készítésű szoftvert is, ezek egy része nálunk nem elérhető szolgáltatásokhoz kapcsolódik, más része viszont (Album, Walkman, Filmek, TrackID) teljesen jól használhatók, kellemesen vannak a rendszerbe integrálva. Ezen kívül a telefonon a szokásos Google-arzenál is megtalálható (Gmail, Youtube, Play újságos stb...), meg egy pár Telekom alkalmazás: szerencsére ebből a nagy része, aminek személy szerint semmi hasznát nem látom, leirtható a telefonról.
Kamera
A kamerával készített fotóktól nem vagyok elszállva akkor, amikor monitoron nézem őket. A telefonon rendkívül jól mutatnak a Kiváló automatikus mód-ban készült 8 megapixeles fotók, számítógépre áttöltve azonban egyik-másik csalódást okoz. Alapvetően azonban a képek nagy százalékban jól sikerülnek. Ha ki akarjuk használni a 20 megapixeles felbontást (ami egy ekkora szenzornál szerintem több, mint parasztvakítás), lehetőségünk van manuálisan állítani a készítendő fotó legtöbb tulajdonságát. Véleményem szerint azonban az így készült 20 megapixeles fotók is csak 6-8 megapixelre visszaméretezve értékelhetők. A nagy felbontású szenzor különösen jól jön, amikor a képstabilizációt kell használni: ez mind a fotóknál, mind pedig a videóknál látható eredményt nyújt. (Kerékpározás közben készített videómnál pl. nem is látszik, hogy biciklin készült, annyira "remegésmentes" a kép.)
Mindennapos használat és akkuidő
Azt, hogy a telefon hogyan teljesít a mindennapos használat közben, egy szóval lehet röviden és tömören elmondani: fantasztikusan. Nincs döccenés, nincs lassulás, nincs várakozás, minden megy flottul. Az eddig(i telefonon) csigalassú Play áruház úgy fut, mintha a világon ez volna a legtermészetesebb, a telefon minden egyes gombnyomásra (pl. vissza, vissza, vissza) folyamatosan reagál, nem várakozik, nem gondolkodik. Ami a legjobb, hogy mindezen átlagos használat mellett (böngészés, e-mailezés, üzenetek írása, kevés játék, videózás, fotózás, telefonálás) a nap végére ritkán kerül az akku töltöttsége 50% alá, tehát két napot simán kibír a készülék, persze ez annak is erősen a függvénye, hogy ki mennyire és milyen alkalmazásokkal használja a telefont. Sokat segíthetnek a különböző energiatakarékos üzemmódok: ha valaki lemond az e-mailek és egyéb csevegőalkalmazások folyamatos szinkronizálásáról a háttérben, ezt az üzemidőt akár napokkal is kitolhatja, bár kérdés, hogy ha ezen funkciók nem hiányoznak neki, akkor miért vásárol ilyen készüléket. :)
Összegzés
Azt hiszem, életem legjobb mobiltelefonját tartom a kezemben. Nem csak az mondatja ezt velem, hogy ez a legújabb készülékem jelenleg. Eddig kétszer éreztem úgy mobilvásárlás után, hogy bizonyos fokon visszalépést követtem el az elődmodellhez képest, de ennél a telefonnál ez egyáltalán nem mondható el. Végre olyan készüléket sikerült vennem, ami pontosan passzol ahhoz a képhez, amit előzőleg elképzeltem róla. Talán csak a mérete egy kicsit nagyobb, mint vártam, de ez mind csak megszokás kérdése: a Mini Pro aprócska mérete után gyakorlatilag bármelyik ma kapható, hasonló kategóriájú érintőképernyős telefon nagyobb kijelzővel bír annál. Mind a sebesség, mind az üzemidő, mind a testreszabhatóság tökéletesen megfelelő, én csak ajánlani tudom mindenkinek, még mielőtt eltűnik a boltok kínálatából, átadva a helyét a nemrégiben megjelent Z3 Compact-nak.
Ha értékelnem kellene, kapna egy csillagos ötöst. :)
2 megjegyzés:
Egészséggel használd el! :)
Remélem úgy lesz. :) Köszönöm szépen.
Megjegyzés küldése