Oldalak

2011. augusztus 15., hétfő

Gázszivárgás a szomszédban

Ma egy tanulságos történetet mesélek el az emberi gyengeségről.

Az úgy volt, hogy tegnap este fantasztikus látványt nyújtott a már fogyóban lévő telihold. Hatalmas, borostyánsárga udvarát csipkézett és néhol elmosódott felhők szegélyezték, s eme remek látványnak bizony csak a kertszomszéd házának teteje szabott határt. Egyszerűen nem lehetett tőle látni a Holdat! Én azonban, mint szépre és jóra fogékony ember, arrébb mentem egészen addig, amíg meg nem láttam a hatalmas korongot, s el nem gyönyörködtem benne. Ekkor már a közvetlen társasházi szomszédunk ajtaja előtt álltam. Arra lettem figyelmes, hogy a lakásban nagy valószínűséggel szökik a gáz, mivel erősen arra utaló hangot hallottam odabentről. Sivító, hosszas ssss-hang volt.

Rögvest szóltam a mátkámnak, jönne már és hallgatná meg, jól hallom-e, amit hallok. Ő is megerősített abban, hogy bizony bent történik valami, de addig bogoztuk a dolgot, hogy már a wc-tartály hosszas töltésének hangja, esetleg egy elszabadult fürdőszobacsap is szóba jött. Elképzeltük, hogy a sötétben a szomszédasszony biztosan elcsúszott a fürdőkádba való nagy igyekezetében, beverte a fejét és most ömlik a víz. Nagy sötétség volt odabent, kopogásra senki sem reagált, így telefont ragadtam és felhívtam őket. Fel is vették. Jajaj, nincsenek otthon, de annál inkább messze vannak. Nem tudnak jönni. Csináljunk valamit!

Oknyomozásba kezdtünk. Gyér fényerejű, 1 LED-es elemlámpánkkal srévizavé be-bevilágítottunk a lakásba, de látni semmit sem láttunk, a hangot viszont egyre erősebbnek véltük hallani, sőt, már gázszag terjengését is megemlítettük egymás között, halkan, a beléndeklehű éjben. A Hold ekkor már teljes pompájában jelent meg az éjszakai égen, s megvilágított bennünket, ahogy az ablakon próbáltuk meg felderíteni a hang forrását. Úgy néztünk ki, mint valami betörők. (Jó hogy ránk nem hívták a rendőröket.) A hang egyre erősödött, mi pedig egyre idegesebbek lettünk, hogy vajon mikor robban az egész kóceráj.

Mivel nem jutottunk előrébb a lámpával sem, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy meghallgatjuk az utcafronton lévő ablaknál a suhogást, vajon ott hallatszik-e? Ott sokkal erősebben jött a hang, a konvektor fali kiömlőnyílásánál pedig igen erősen. Megint csak telefont ragadva hívtam a szomszédot, hogy bizony mi már itt benne vagyunk a helyszínelésben és a hálószobájuk felől ez a hang nagyon intenzíven hallik. Ekkor ő hozzáfogott röhögni, és közölte velünk, hogy valószínűleg megint a házimozi-rendszer szórakozik: néha bekapcsol a rádió, ami egy adóra sincs hangolva, így a belőle eredő sistergés (szakavatottaknak: fehér zaj) hallatszott 5.1-ben a lakásból, 200 wattal.

Egy rövid áramszünetet okoztam a villanyóránál, és láss csodát: a hang odabentről teljesen megszűnt. Hiába, mindig a legegyszerűbb megoldás a célravezető. Hirtelen elmúlt a gázszag is, már egyikőnk sem vélte érezni. Utólag azon gondolkodtam, hogy jó, hogy nem feszítettük fel az ajtót, vagy nem törtük be az ablakot, hogy bejussunk a lakásba...

Mai jótanácsunk: ha szivárog a gáz, áramtalanítsunk! (Ha a víz zubog, akkor is.)

Nincsenek megjegyzések: