Oldalak

2010. november 25., csütörtök

Vizsgatanítás

Elkezdődött a vizsgaidőszakom, mivel már prezentálnom, bemutatnom, beadnom kell. Ezt egyébként onnan is tudom, hogy minden nap valami hihetetlen nagy baromságot álmodom. Ha megfilmesítenék, még művészfilmnek is durvák lennének. Ízelítő a kínálatból:

- Zoli néger terroristák ellen küzd, nejlonba csomagolt világban vágtat dzsipeken és lábas-alátétként alkalmazott gofriba sütött szerződés-darabokkal buktatja le a bűnbandát.

- Zoli egy ventilátorból álló, tejjel működő repülő apparátussal közlekedik Kisújszállás és Karcag között. A találmány remek: fél liter tejjel fél órát repül.

- Zoli és kolléganője szellemként bolyong a semmi közepén, de kísérteni támad kedvük, amit végül a kolléganő családi okokra hivatkozva lefúj. (Egyszer vagyok bolyongó lélek álmomban és akkor sem lehet kísérteni, tragédia!)

Aztán a legfrissebb, ma hajnali:

- Zolit a legrosszabb időpontban kimosott zoknitól kezdve az elkeveredett, város másik végén lévő menyasszonyon át az éppen vele játszani kívánó gyerekig minden megakadályozza abban, hogy részt vegyen a gyakorló tanítás záró felvonását megtestesítő vizsgatanításon.

Szerencsére azonban a valóságban nem így történt. Igaz, hogy felkeltem hajnal 3 órakor, hogy eljussak 8.55-re a helyszínre, de azt lehet mondani, hogy maga a tanítás remekül sikerült. Kicsit túlméreteztem az anyagot 45 percre, de rugalmasan átkötöttem az elméleti és gyakorlati részt. Kellőképpen hangsúlyoztam, viszont balga módon lenyíló doboznak neveztem a legördülő listát és a táblán a színek használata sem volt következetes, bár azt hiszem, ezeken az orbitálisnak nem nevezhető problémákon hamar túlteszem magam. (Mellesleg idejét sem tudom, hogy mikor írtam színes krétával utoljára.) Mindezek ellenére jó véleménnyel voltak rólam bíráim s ez bearanyozta a napomat. Azt hiszem, meg is kérdezem Gizel nénémet, mi újság vele. :-) Holnap megtudjátok.

Nincsenek megjegyzések: