Oldalak

2010. július 7., szerda

Vébé

Nem nézem a focivébét. (Tart még?)

Van, aki szerint ez Isten ellen kiáltó vétek, meg vannak olyanok is, akik tökéletesen megértik, hogy egy meccs nem lehet alkalmas arra, hogy az ember 90, de inkább több percet áldozzon a megtekintésére. Valószínűleg három ok miatt lehet, hogy engem egyáltalán nem érdekel ez. Egyrészt magam sem vagyok túlzottan nagy sportrajongó. Másrészt életemben körülbelül egyszer voltam egy minden erőmet próbára tévő focimeccsen, középiskolás koromban: odakint fociztunk a hóban, én voltam a kapus és sütött a nap. A hó úgy ragyogott, hogy majd’ megvakultam, folyt a könnyem és rámdermedt, utána fél óráig azt sem láttam, hogy merre van észak. Harmadrészt pedig a mi családunkban a két nagypapámon kívül senki nem rajongott a fociért.

Legdurvábban apai nagypapám nyomta a témát, aki a foci mellett főként a vízilabdát kedvelte. Ebéd után mindig nekiült a Néplap aktuális számának, és a mosatlan edény fölött hangosan, mintha bárkit is érdekelne rajta kívül a tévéműsor a rekkenő nyárban, tényszerűen felsorolta a délutánra várható műsorokat:

„Tizennégy óra: képújság. Tizennégy óra tizenöt perc: traficjam. Tizenöt óra: magyar-szlovák vízilabda mérkőzés a Komjádi uszodából, felvételről.”

Itt meg is akadt egy percre, mi pedig még hangosan röhögtünk a „traficjam” fonetikus kiejtésén.

– Gyertek, nézzük meg a meccset! – indítványozta ekkor nekünk, és mi valamilyen okból a legtöbb esetben oda is ültünk a tévé elé, de az első öt percet követően, mivel számunkra semmi érdekes nem történt, kiszivárogtunk a szobából, észrevétlenül, bele a nyárba.


A focivébé rengeteg embert megőrjít. Énmondom. Az áruházláncok aktuális, periodikusan változó katalógusaiban megjelentek a világbajnokság elengedhetetlen kellékei: a nassolni való finomak, no és a sör. Lejjebb ment a ropi tíz forinttal. Gyerekek, most aztán nagykanállal eszünk. Sör 59 forint helyett 47. Minőségi termék lehet, gratulálok, igyatok belőle sokat. Focilabda-csokigolyó, 299 forint. Gyakorlatilag ugyanaz a nugát, mint a tejcsokitojás húsvétkor, csak éppen a csomagolása focilabdát mintáz. Csak megér háromszáz forintot egy falat csoki.

Tessenek észhez térni!

Én a már lassan bikicsunájig lerágott vuvuzela miatt mindig azt hiszem, hogy éppen a Forma-1 megy, csak akkor döbbenek rá, hogy nem, amikor érzékelem, hogy a hang egy hangszínen zümmög. Meg nem tudom érteni, hogy

a) mi örömét leli benne az, aki fújja, valamint
b) hogy bírja ki idegroham nélkül az, aki mellett fújják.

Mindenesetre aki jegyet vett a VB mérkőzéseire, bizonyára nem pont erre számított. Még jó, hogy nem nálunk rendezték a VB-t, mi lenne itt? Mindenki köcsögdudával meg tárogatóval kenné neki a lelátón. Szerintem királyabb lenne, mint a vuvuzela, így magam elé képzelve a képet...

Szóval úgy mondom, mint Bendegúz: netovább. Tessék megnézni majd a döntőt, de utána mars vissza, dolgozni. :-)

Nincsenek megjegyzések: