Oldalak

2007. december 31., hétfő

Gizel nénéd szilvesztere

Én a tévé előtt leszek szilveszterkor, hétszentség. Biztos megint lesz majd a tévébe az öreg Sas, no, azt betyárú szeretem, a vín kujon úgy figurázik még mindég, a zíz egye el a derekát a vín adócsalónak. Mongyuk lehet megin nem tudom lesni, mer' gyönnek a suhancok, oszt' nyomkoggyák az ablakom ajjába a petárdát, hogy a trotil vetné le rúllok a lajbit, amikor kezükbe veszik oszt' meggyúccsák! A múttévbe megrepett az ablakszem, ezerháromszázé cseréték ki! Akkorát szót, hogy a macskám egybű takarodott kifele az almába, de oszt még szerencse, hogy nem a kanapéra rondított, mer' utánnuk is vágtam vóna a vín rihes dögöt. Ki nem áhatom űköt, ahogy a zuccán pukkongatnak, aztán meg visítanak, de mint akiket ölnek. Bitóra amé'k nem bír magával!

Egyedű szoktam lenni, lelkem. Mióta az uram meghótt, meg mán tejjessen. Azelőtt mongyuk sose mulattunk, mer' az öreg akkor is a fűríszgípet baszkurátta, képes vót este nyócig-tízig a fészerbe matatni, de hogy mit csinát ott, máinapig nem tudom. Halálos ágyán se monta el, csak aszonta: csináttam a dógom, mama. Na, meg is hótt rögvest. Persze előtte megműtötték nyócvannégybe, de mit értek vele? Na mindegy mán, istennyugosztajja.

Pezsgőt? Aaazt én nem iszok. A szívgyóccerre amúgy se lehet semmitse. Na, jóvan, pezsgő helyett lelökök éjfélkor kis konyakot a kredenc ajjábú, annyi nem árthat még nekem se. Majcsak nem álok görcsbe, mint a szomszéd Terka fija a mulatóba. Úgy vitte el a mentő. A fiam se nem gyön át, biztos, mer' az onokákkal leszen. Legyen is, na. Az iszik biztossan, síkrészeg illyenkor mindig, fene a máját neki. Másnap meg ártatlan pofával mongya, hogy anyuka, hát nem ittam én semmit, de lerí a kuglóf képirül, hogy olyan másnapos, mint a felfordútt bableves nyár derekán. Ollyan az, mint az apja, képes vót még hat sör után is nyomni a fát a gépbe, mindég imátkoztam, szüzmáriám, hát tán a kezit is leviszi. De oszt' nem vitte le sose. Eccer megstuccolta a körmit, akkor priccolt egy hétig, nem is merte elindítni a gépet, de oszt' utána csak odaette a fene megint. Máinapig avval a fával tüzelek amit ű összevágott, akkoriba. Az még a műtéttye előtt volt, nyócvankettőbe.

Na, jóvan, menek mer' fent van a virsli a rezsón, oszt' ha szétfől víge van. Mustárom az nincsen, mer' elfelejtettem a bótba, de mindegy, majd eszek mellé fokhagymát. Az van dögivel. Mennyetek mulatni, lelkejim, de nehogy szígyenbe hozzatok! Ríszegen elím ne kerűjjetek, mer' széjjelverem a hátatokon a sodrófát! Na, mán hallom, hogy fut kifele, menek.

Bulyék!

2 megjegyzés:

kATI írta...

Heló!
Nagyon birom Gizel néném! :-)
Mi se menyünk sehova lelkem, mer az uram a tívít bújja ilyenkó! A kapcsoló a kezíbe oszt ide-oda kattoktassa, amíg birja.

Erdő szélén ezüst fenyő,
Havas ággal büszkélkedő,
Őz és nyuszi körbejárja,
Tekintetük megcsodálja.
Képzeld el, hogy ott állok
És Boldog Új Évet Kívánok!

Puszi Nektek: Kati és a fiúk

Thozoo írta...

Jaaaj, kedveském, nagyon jó az! Éngemet nyom az isiászom, oszt' döglök a pamlagon, de amúgy minden oké. Szomszéd Terka adott mustárt a virslihe. Vót neki dögivel. Na, isten megággyon, bulyék belétek is!