Legó nagyoknak

Már hetekkel ezelőtt kinéztük a Balla bútor kínálatában a Fargo fantázianevű, kimondottan nappaliba való TV-s szekrénysort és úgy gondoltuk, hogy háztartásunkban lecseréljük a régi TV-s furnitúrát egy ilyen rendkívül modern és látványos bútordarabra. Midőn szemügyre vettük "élőben" is a bútoripar eme termékét, nyeltem egy nagyot, amikor a lapraszerelt kifejezés elhangzott, hiszen egy ekkora bútort összerakni bizonyára nem egy uzsonnaidő alatt lehet. Ennek ellenére elhatározásunkat tett követte, megvásároltuk a szettet és négy dobozban hoztuk haza.

A szett - ahogy a katalógusban szerepel.
TV-t nem kaptunk hozzá. Vázákat sem.

Nem várhattunk arra, hogy a hajnal pírja ragyogja be szobánk falát, amikor munkához látunk. Neeem. A péntek este nyilván arra van kitalálva, hogy az ember lapraszerelt bútort állítson össze, így mi magunk is hozzáfogtunk a műveletsorhoz. Szépen minden odakészítve, ahogy kell: szerszámok, összeszerelési útmutató és hasonlók. Fogjunk hozzá!

Itt még él a remény, hogy minden rendben megy majd

Az összeszerelés igen szépen haladt. Az üveges szekrény ajtaját másfél órával a kezdet után törtük össze, amikor fogantyút szerettünk volna rászerelni. Az erőhatások nem tudták kiegyenlíteni egymást optimális mértékben, ennek következtében az üvegszilánkok, mint megannyi csillogó gyémánt perdültek szanaszét a szobában. Ekkor gondoltuk úgy, hogy itt az idő megpihenni pár percre.

Miután megbeszéltük, hogy egy ilyen nüansznyi apróság nem veheti el kedvünket a munkától és különben is számtalan üveges van munka nélkül, folytattuk a szerelést. Rendíthetetlenül dolgoztunk. A lapraszerelt bútorok egyik sajátossága, hogy szerelés közben, mivel minden csomagolva van, percenként keletkezik öt kilónyi szemét: kartonpapír, hungarocell, fólia, miegymás.

22 óra 11 perc – a helyzet több, mint reménytelen

Közel éjfél volt már, amikor ahhoz a stádiumhoz érkeztünk, ahol minden bútor stabilan összeszerelve várta a végső elhelyezést. Bár a két napja beköltözött szomszédainkat tájékoztattam arról, hogy éjszaka valószínűleg szekrényt fogunk szerelni és ez bizonyára zajjal jár majd, nem tartom véletlennek a hajnali negyed egykor történt fúrássorozat utáni apró csuklásaimat. (Édesanyám nem csuklott, mint utólag megtudtam, annak ellenére sem, hogy néhol ütvefúró üzemmódot kellett alkalmaznom.) Felhelyeztük a polcokat a falra, aztán az egyiket levertem majd felhelyeztük újra és gyönyörködtünk aznapi munkánk eredményében. A fali szekrény másnap került fel. Legalábbis én azt hittem, aztán félig leesett, majd nyers erővel újfent feltettem a falra. Miután bekábeleztem minden berendezést, amit kellett, fejjel vertem le egy másik polcot a falról. Feltettem újra és végre összeállt a kép:

A Mi Saját Fargónk!

A harcból végül mi kerültünk ki győztesen: a bútor összeállítása és felszerelése két ember durván 7 órányi munkáját és ezzel együtt jelentős idegfeszültséget vett igénybe, amit csak gyakorlott lapraszerelt bútor-összeállítók tudnak őszinte mosollyal zárni. A munka végén már a por, imbuszkulcs, vízszintező, fogantyú és fűrészpor szavak hallatán is hidegrázást kaptam, szóval egy ideig távol tartom magam az ehhez hasonló szerelési műveletektől. (Ennek ellenére el kell mondani, hogy a bútor kiválóan szerelhető: minden lyuk a helyén van és – nagyon fontos! – minden alkatrész benne van a dobozban. Ez sajnos nem mindegyik lapraszerelt bútorra jellemző, megjártam már párral.) A bútor látványa azonban mindenért kárpótol bennünket: extra modern és végre minden berendezésnek van saját helye. Ja, és a szemüvegemet sem kell felfelé lökdösnöm, ha tévét nézünk, hiszen végre pontosan szemmagasságban van a tévé, ha kényelmesen elhelyezkedem előtte.