Ha kimegyek az ültetvényre

Egyre inkább a közösségi média sztárja leszek. A múltkor Konzolvilág Ricsi emlegetett, most pedig reklámarc lettem, pedig annyira nem is akartam az lenni. Ez terjed a Facebookon:

Nincs is ezzel gond, mert marha jól nézek ki ezen a képen, még akkor is, ha itt 15 kilóval voltam több, mint manapság. Azt viszont nem bántam volna, ha Robi megkeres, s a következővel indít: "veled akarnám reklámozni a portékámat, megengeded-e nékem?". Ekkor én kedélyesen ezt válaszoltam volna: "persze, Robi, nyugodtan, hiszen bár a képet szerzői jog védi, megengedem én azt néked.". Ekkor Robi azt mondta volna: "nagyon köszönöm, igazán jó arc vagy!". Mire én azt mondtam volna: "köszönöm, de igazán nincs mit, Robi, az ember ahol tud, segít.".

De nem ez történt.

Egyáltalán semmi gondom sincs azzal, hogy egy 2013-as bejegyzésem képét választotta ki Robi a Google képkereső releváns találatai közül, viszont az, hogy mindenki azt kérdezi, hogy mennyibe kerül nálam az eper, hol van az ültetvényem és mi közöm van Tatabányához, kissé idegesítő. :) De hogy mindig a pozitív dolgokat nézzük, érdekes látni, hogy a közösségi média segítségével a Tatabányai zöldség-gyümölcs kereskedés posztját még itt az alföldön is osztják az emberek. Vannak, akik felismernek a remek fotón és gratulálnak új üzletemhez, de olyan is volt, aki azt írta nekem, hogy megtalálta az alteregómat, mert ez a pasas a képen majdnem úgy néz ki, mint én.

S ha már megírtam ezt a cikket, semmi nem tarthat vissza attól, hogy bevalljam ország-világ előtt: valóban beszállok az eperbizniszbe, hiszen már egy ekkora ültetvénnyel bírok:

Ez a semmiből jelent meg a már-majdnem-kiszáradt hibiszkusz tövében, és évről évre eggyel több virág van rajta. Nagyon óvatosan fűnyírózom körül, hiszen várom a termést, aminek a felét ugyan minden évben megeszik a csigák, de egy-két apróbb szemet meghagynak nekem, s bizony mondhatom, ízletes a termés. :)

Mai tanulság mindenkinek: óvatosan a netre feltöltött képekkel! Ami egyszer felkerül, az fent is marad!

Konzolvilág Ricsi megmondja a tutit

Konzolvilág Ricsi ma megmondta a tutit. Egy videójában éppen arról vall, hogy mit tanult és hogyan került a Konzolvilág berkeibe. Mondanak itt a neten mindenfélét erről a Ricsi gyerekről, de az biztos, hogy a videóban 0:43-nál éppúgy megmondja a frankót, mint 1:09-nél.

Na jó, be kell vallanom, hogy valóban volt együtt két közös évünk, 2006-2008 között, amikor a legelső osztályom tagjaként Ricsi is a padsorok között virított. Én életemben először voltam osztályfőnök, ő pedig életében először középiskolás. Nem vittük végig a négy évet: ő elkerült az osztályból, elköltöztek. Aztán most itt felbukkan nekem a neten és engem emleget. Jelzem, a felbukkanása csak számomra jelen idejű, mivel közel 3 éve nyomja csatornáján a dumát (dumálni még pontosan ugyanolyan jól tud, mint annak idején, hiszen be sem állt a szája). Furcsa, hogy pont a faültetéses posztom után kerülök nála képbe (bár nem abba az osztályba járt, amelyik a fát ültette), de ez biztosan csak az Univerzum Nagy Véletlenszám-Genetárorának összjátéka.

Persze nem vagyok én olyan profi, hogy intelligens figyelőszoftverekkel keressem kimondott nevemet a videókban, neeem. Sajnos annyi szabadidőm sincs, hogy Ricsi minden videóját napi szinten követni tudjam. Ellenben a telefonom egyszer csak elkezdett vadul csipogni a délután folyamán. Mondom miezmán, ég a földdel összemegy talán? Izzanak a chatszobák, a Messengeren több csatornán is bombáznak a fiatalok, hogy ezt a videót nézzem meg, mert benne vagyok. Én?! Itt? Hogy kerülök én ide? Aztán megnéztem. És talán kicsit szíven is ütött, amit ez a Ricsi gyerek mondott. Ha 10 évvel ezelőtt sikerült annyit elérnem, hogy valaki ilyen véleményt alakítson ki rólam, illetve az iskoláról, valamint az osztályról, aminek valamikor osztályfőnöke voltam, s nem rest ennek hangot adni ilyen minőségében is, akkor valamit csak jól csináltam. S bár kommentben már megköszöntem, itt is megköszönöm Neked, Ricsi fiam, a kedves szavakat mind a magam, mind pedig az egész iskola nevében! Remélem, megtaláltad a számításod, s egyúttal sok feliratkozót, megtekintést és szekérderéknyi reklámbevételt, ezen felül pedig minden jót kívánok neked! :)

Hét éves fa

Nézegetem ezt a képet, amit a minap készítettem.

Fákat ábrázol az iskola udvarán. Mindenki teljesen közömbösen megy el mellettük, én azonban jól eső érzéssel nézek rájuk. Valószínű, hogy az egész iskolában senki nem emlékszik már rá, hogy hogyan kerültek ide ez a fák. Én viszont még emlékszem: 2010. októberében ültették az osztályok, így többek között az én második osztályom pár tagja is részt vett a munkában. Hét évvel ezelőtt ez a mára megerősödött fa még csak csemete volt.

Zajlott a munka hét évvel ezelőtt:

Ahogy telik-múlik az idő, nekem úgy mosódnak össze emlékek, emberek, arcok a volt osztályaimból, de valamiért erre az eseményre jól emlékszem. Hét év telt el azóta. Hihetetlen. Mennyit változott a világ azóta! A képen szereplő diákok is leérettségiztek, páran szakmai vizsgát tettek, sőt, idén talán többek diplomát is szereznek. Vajon nekik eszükbe jut még ez a fa, vagy a középiskolás évek?