Oldalak

2011. január 10., hétfő

Virtuális parasztok

Valamikor, amikor még sunyi szemű, a világot alulról szemlélő, aprótalpú kisgyermek voltam, volt egy játék, aminek SimFarm volt a neve. A játékban gyakorlatilag egy tanya életét lehetett szimulálni: a rendelkezésre álló földeken különböző növényeket kellett elültetni, amiket trágyázni, vegyszerezni, öntözni kellett. A földekre el kellett vezetni a vizet, a terményt le kellett aratni és el kellett adni a városban.

SimFarm á la MS-DOS

Mostanában azt veszem észre, hogy ezek a virtuális tanyajátékok egyre inkább előtérbe kerülnek. A környezetemben sokan elkezdték játszani a Farmerama nevű játékot, ami azon túl, hogy a fentebb említett funkciókat megvalósítja, még közösségi alkalmazásként is működik. A farmon szomszédokat kell találni, akik ajándékokkal lepik meg a gazdát vagy gazdasszonyt, folyamatosan gondozni kell a termést, állatokat lehet tartani és számtalan, az igazi paraszti lét hangulatát visszahozó dolgot lehet még csinálni. Persze vannak a természettől elrugaszkodott dolgok is, pl. óriás perecet lehet ültetni a kertbe, vagy le lehet telepíteni egy laza lajhárt. Segíteni kell a télapónak különböző növényeket termelni, küldetéseket kell teljesíteni. Ráadásul mindez olyan profin van kivitelezve, hogy a játékosnak időről időre be kell lépnie, mert kertje elgazosodik, rengeteget kell kattintania, mire mindent rendbe tesz a farmon, szóval a megszállottak számára megunhatatlan.

Misty farmja

Nem csak a Farmerama-ban tudunk azonban parasztkodni: az Én kicsi tanyám, vagy az Iwiwes Tanyavilág is hasonló szerepet tölt be a vidéki élet szépségeit egéren keresztül megtapasztaló, felnövekvő generáció számára. Választék tehát van bőven. Ha valaki játszik ezekkel a játékokkal, bizonyára ki tudja egészíteni az elmondottakat és nekem is el tudja magyarázni, miért jó virtuális parasztnak lenni.

Nincsenek megjegyzések: