Oldalak

2010. augusztus 9., hétfő

Nyaralás 2010 - 1. nap

Üdv minden olvasónak! Bizony sokáig nem írtam most, de ennek – természetesen – jó oka volt. Három év után ugyanis újra bedobott a gép egy nyaralást, amelyet négy naposra terveztünk. Terveinkben Esztergom és környékének (Komárom, Visegrád, Dobogókő) meglátogatása, feltérképezése és megismerése, valamint utolsó nap egy kis budapesti városnézés szerepelt, eddig általunk még nem, vagy csak ritkán látott programokkal. Hogy hogyan is történt mindez, miket láttunk és tapasztaltunk, azt négy napon keresztül itt a blogon ti is elolvashatjátok. Nyaraljatok velünk! :)

Miután a kétajtósok tartalmát bőröndökbe ürítettük, kocsiba vágtuk magunkat és elindultunk az ismeretlen felé. Segítségünkre volt a Lepker Bt.-től kölcsönkapott navigációs rendszer, amelyet ezúton is köszönünk és amelyre az út során teljesen rábíztuk magunkat. Igazából csak egy-két helyen sikerült eltévednünk vele: egy ízben, amikor a helyes út helyett csak annyit közölt a rendszer, hogy „Letértél az útvonalról”, egyszer pedig akkor, amikor annyira akarta, hogy neki legyen igaza, hogy már visszafelé haladtam az egyirányú utcában és kaptam az ilyenkor szokásos „Marha!” ordításokat a letekert kocsiablakok mögött ülő sofőröktől. (Én köcsögözni szoktam ilyen esetben. Néha azt is mondom: pöcs.)

Na, de félre a tréfát: időben odataláltunk Esztergomba, mely meglehetősen bonyolult közlekedéssel bír. Enyhén Eger, de talán nem annyira. Kisebb-nagyobb ügyeinket elintézve a szállásra kocsiztunk. A szobafoglalás egyszerű volt, mint a faék, gyakorlatilag 10 perc alatt elintéztük. A személyzet rendkívül rugalmasan kezel mindenféle témát, igazán jól lehet velük egyezkedni. A szobát is gyorsan elfoglalhattuk: egy második emeleti, tetőablakos szoba jutott osztályrészül, konyhazuggal, fürdőszobával és dupla ággyal. Teljesen egyszerű, de arra tökéletesen megfelel majd, gondoltuk, hogy egész napos, fárasztó programjaink után az ágyba zuhanva álmodjunk szépeket.

Schweidel szálló - csak ajánlani tudjuk

Az első program, amivel minden Esztergomba látogató kezdi, a Bazilika meglátogatása. Nálunk sem volt ez másképpen. Parkolóőr közölte, hogy a baloldali periférián helyezkedjek el a járművel, mondom ejha, itt aztán keményen mennek a dolgok. Na, lényeg, hogy körbejártuk mi a Bazilikát kívül s belül, még a kupolára is felmentünk a szűk lépcsőkön és megcsodáltuk a város igen kiváló panorámáját, elgyönyörködtünk a Duna-kanyar és a Mária Valéria híd fenséges látványában és élveztük a 420 lépcsőn való fel- és ugyanannyin való lehaladás után bekövetkező azonnali izomlázat. Fárasztó túra felmenni a tetejére, de megérte! Kipirosodtunk rendesen…

A híd és a kanyar

A Bazilika

Kilátás a legfelső kupoláról

Feszítek a kupolán körbe haladva

A nap folytatásaként, mivel még gyerek volt az idő, egy régi Need for Speed-pályára emlékeztető hegyi úton átkocsikáztunk Dobogókőre. Úgy tartja az írás, hogy itt található a Föld szívcsakrája. Hatalmas energiaközpont ez, ahová még maga a Dalai láma is ellátogatott. Ezt a helyet mindenképpen látni kellett! Időközben előjöttek az emlékek és rádöbbentem, hogy ja, tényleg, én itt voltam már középiskolás koromban is.

Életkép 1997 környékéről

A középen álló fa 2010-ben

A kilátás remek volt, a hely is szuper, bár nekünk, városi népeknek túl sok látnivaló nem akadt, így nem is maradtunk fél óránál tovább. Számos túraútvonal indult viszont több irányba, azonban ez a nyaralás most nem arról szólt, hogy tekergőző hegyi utakon botorkáljunk, így ezzel az opcióval nem foglalkoztunk különösebben. Legalábbis, a mai napon nem.

Estefelé úgy gondoltuk, hogy bizony mára már eleget dolgoztunk, irány egy hangulatos kisvendéglő és egy jól irányzott vacsorát le is küldtünk, ami igazán megérte az árát, annak ellenére is, hogy egy menő vendéglőben ültünk a főtéren. Sajnos nem tudtunk kerthelyiségbe menni, pedig szerettem volna. A vacsora kezdetekor valami elhangolt punk-zenekar is belekezdett abba a három zeneszámba, amit sikerült betanulnia. Egész vacsora alatt ugyanazokat a számokat játszották, pontosan az étterem mellett, így a kerthelyiséget annyira nem is bántam… lényeg, hogy a vacsi isteni volt.

A főtér éjszaka, egy bemozdult képen

A nap legvégén volt egy kis kavarodás: a GPS-t árammal ellátó szivargyújtó-csatlakozó elromlott, mivel a kábel egy szerencsétlen kihúzásakor az aljzathoz csatlakozó vezeték beesett a műszerfal mögé. Hiába no, 21 éves a technológia. :) Hirtelen a sötétben el kellett volna indulni a szállás felé, de hát ugye ki tudja, hogy merre is van az? Nagy nehezen betájoltuk magunkat, mindenféle szerencsétlen egyirányú utakon mentünk és a helyzethez képest keveset is ordítottunk, amikor a vélemények ütköztetésére került sor az egymástól eltérő útirányokat illetően. :-) Na, a lényeg, hogy egyszer csak ismerős vidékre tévedtünk, megtaláltuk a szállást. De ugye mégis, nem működik valami az autóban… Én nem vagyok az a fajta, aki nyugodtan tud lefeküdni egy ilyen felmerült mérnöki probléma megoldása nélkül. Hirtelenjében széjjel is kaptam a kocsi műszerfalát a szúnyogok között. Mobillal világítottunk, tehát alig láttam valamit. Egy kampós eszköz kellett, hogy a vezetéket ki tudjam húzni a csatlakoztatáshoz. Azt mondja az én életem párja, egyem a szívét, hogy majd holnap veszünk kampót. Kérdeztem is tőle akkor, hirtelen, hogy „Hol veszünk? Bemegyünk a vaskampó-boltba és kérni fogunk kisméretű, vezeték-kihúzó kampót?” Ekkor már nagyon röhögtünk. Végül a probléma úgy oldódott meg, hogy a drágám kitalálta, hogy a kocsiban hátul van egy fadoboz, amit egy kampós zár zár le. Leszedtem a kampót (letörtem, gyakorlatilag, mert idegállapotban voltam), szigetelő szalaggal egy tollhoz rögzítettem és így sikerült kivenni a vezetéket, csatlakoztattam az eredeti helyére, visszaépítettem minden kiszedett kis biszbaszt és rögvest volt áram. Így már nyugodtan tudtam aludni.

(Folytatás holnap.)

Nincsenek megjegyzések: