Oldalak

2010. augusztus 18., szerda

Látogatás az Állatkertben

Egészen pontosan a Fővárosi Állat- és Növénykertben voltunk, merthogy az intézményt így hívják. Halvány gyerekkori emlékeim voltak a helyről, amiket most sikerült feleleveníteni. Lássuk, hogy miket is láttunk a kertben, pár szóval és képpel mutatnám be, hogy merre jártunk.

A Lepkekert remek élmény volt. Annak idején a Tomb Raider bizonyos pályáin repkedő lepkékről azt állítottam, hogy olyan hülyén vannak modellezve, mintha reumásak lennének repkedés közben. Be kellett látnom, hogy a soha-le-nem-szálló Nagy Kék Lepke ugyanúgy repül. Hiába, nehéz játék az élet, de a grafikája nagyon ott van. :-) Képünk a kisebb, néha-azért-leszálló Kis Kék Lepkét mutatja be:


Azt hiszem, hogy a prérikutyák kétségkívül a világ legaranyosabb állatai közé tartoznak. Nagyon mulatságosak a kis ufószemükkel meg a kövér pocok testükkel. Aranyosak az őrszemek, amik figyelik a ragadozókat és ha azok érkeznek, ugatnak, mint a kutya. :) Sajnos ilyet nem sikerült hallanunk, az állatkertben nyilvánvalóan nem sok ragadozó érkezett az elkerített területre. Érdekes az őrségváltás náluk: aki figyelt a távolba, egyszer csak hozzáfog enni, és valaki más kezd figyelni, látszólag minden külső jelzés nélkül váltanak. Érdekes...

Őrszem akcióban

A tevékben az volt a legérdekesebb, hogy olyan jó puha a szőrük, amire nem is gondoltam volna. Természetesen megsimogattuk a simogatást nagyon szerető és ezért (meg a Zoo-csemegéért) sorban álló állatokat.


A jegesmedvében az volt a legmeglepőbb, hogy hatalmas a mancsa... valahogy kisebbre emlékeztem. Nagyon durva volt egyébként az időjárás, legalább 35 fok volt aznap, szegény maci nem kicsit szenvedett hatalmas bundájában.


Itt házi medvénk is kíván szólni:


Menjünk is tovább, máris a kis szerelmes vidráknál vagyunk. Hihetetlen aranyos állatok a vidrák, kicsit nyomozva utánuk még az is kiderül, hogy a menyétfélék családjába tartoznak, meg az is, hogy a kemény héjú kagylókat a tengerfenékről felhozott kövekkel ütögetve törik fel, így azon kevés állat közé tartoznak, amelyek tárgyakat használnak.


Egész délelőtt a zsiráfokat kerestük, aztán nagynehezen az orrszarvúk után meg is találtuk őket. Éppen etetés-idő volt, szabad volt a zsiráfokat Zoo-csemegével etetni a látogatóknak, de sokaknak nem az volt az élmény, amit vártak. A zsiráfok ugyanis nyálas nyomot hagytak a tenyéren, amit sokan nem tudtak hová törölgetni. Valószínűnek tartom, hogy ezen a napon a mosógépek rengeteg zsiráfnyálas nadrágot mostak. :) Én nem etettem, viszont készült közös kép.


Természetesen ezen kívül még számos állatot láttunk, de mindegyikre kitérni lehetetlenség, meg talán nem is célszerű. Jól éreztem magam és nekem a bemutatott állatok tetszettek a legjobban. Azt hiszem, pár évre megint megvan az élmény. Az állatkert még mindig kellemes kikapcsolódás, érdemes meglátogatni. Érdemes csekkolni a Thozoo PhotoStream új képeit a jól sikerült állatkerti fotókért. :)

5 megjegyzés:

misty írta...

Én is nagyon jól éreztem magam az állatkertben is. :-) Szerintem a legaranyosabbak a vidrák voltak, ahogy játszottak és bujkáltak egymáshoz az tetszett a legjobban. :-) Meg a kicsi zsiráf. :-)

Thozoo írta...

Nekem is a vidrák meg a zsiráfok, mondjuk szerintem jópofák voltak a tevék is. :) Bírtam az elégedett vigyorukat nagyon. Mint ahogy a képen is látszik.

Milan írta...

Szerintem az egyik legjobb állat a Zsiráf, de a medve sem lehet semmi, biztos méretes ürülékkupacokat hagyhat hátra maga után. Mi is voltunk múltkor állatkertben, de ott (Debrecen) egy kalap .. volt az egész. A tigrist nem is láttuk, mert vagy nem is volt ott, vagy leküldték a gépházba, a vízilovak is a víz alatt hetyegtek, csak levegőt venni jöttek fel, hatalmas élmény volt az orrlukaikat látni. Az oroszlánt sem nagyon láttuk, mert az meg egy rönk alatt pihent, remélem máskor szerencsével járunk.

Ja és ezúton szeretném megjegyezni, nekünk is van ilyen bazzeg mackónk, sikerült egyet beszereszni! :D

Thozoo írta...

A bazzegmackóhoz gratulálok. Ugyanilyen barna van? Mert kapni nagyon világos barnában is. Az a lány. :)

Igaz ami igaz, az állatkerthez szerencse kell. Mi pl. a pandák területén kerestük a pandákat, de egy darab nem volt, és nem azért, mert el voltak bújva. Nem láttunk hím oroszlánt, azt az igazi sörényeset, illetve a tigrisnek sikerült úgy az árnyékba lefeküdni, hogy alig látszott belőle valami. De félelmetesen gyönyörű volt az a kis része is, amit láttunk belőle. Kár, hogy nem cirkált a területén.

Milan írta...

Igen, pont ugyanilyen barna, és a durva az, hogy már 2 hónapja megvolt, de valahogy akkor még nem tűnt fel az azonosság, pedig többször láttam a blogon, meg ugye itthon. Aztán tegnap benyilalt, mint a villámcsapás, és tényleg minden megegyezik.
A tigris valóban szép lehet, meg az ilyen nagy állatok, ez benne a rejtelem hogy sokszor elő se bújnak, lehet nem is lenen varázsa ha odaállnának a kerítéshez.