Kávé, macska, tavasz

Jópár évvel ezelőtt egy igen kedves tanítványom azt találta mondani, hogy ez a blog bizony nem szól másról, mint macskákról és instant kávéról. Ő jutott eszembe, amikor arról akartam írni, hogy nyertem egy pólót a Nescafé aktuális játékán. A csomagokban található kódokkal a játék weboldalára regisztrálva 3-4 városlakót lehet "újraindítani". Ez nem áll másból, mint egy rövidfilm megtekintéséről, amelyben bénáznak szerencsétlen teremtmények, de hirtelen ott terem egy bögre Nescafé, és mindenki boldog. Nem tudom, hogy hány országban megy ez a promóció, de dicséretes, hogy a több mint 100 darab, egyébként szögegyszerű animációs film apró részletei is magyarítva vannak, nehogy véletlenül lemaradjunk egy fontos részletről és ne értsük meg, hogy miért is sikerül minden olyan nehezen a város amatőr polgárainak. Részletek ide vagy oda, nagyon ritka, amikor valamit is nyerek, így aztán most fel vagyok dobva, hogy kapok egy pólót. Meg kell vallani, távol áll a főnyereménytől, dehát nem lehetek mindig elégedetlen. Különben is, egy csomaggal nyertem egy újabb csomagot, amivel pedig egy még újabbat nyertem, szóval maga a kávé is jó nyeremény. ;)

Az instant kávét így ki is pipáltuk, jöhet a macska. Paplan, a házimacska, semmit nem csinál, csak fekszik egész nap. Ezt most így kell érteni, ahogy mondom. Elképesztő tavaszi fáradtság lett rajta úrrá, csak fekszik a foteljában, lelógnak róla az első lábai és mondhatom, meglehetősen mókás, hogy amikor kimegyek a lakásból próbál úgy csinálni, mint aki nem aludt. Szerencsétlen viszont olyannyira le van rongyolódva, hogy egyszerűen ki kell röhögni ezt a próbálkozását – senki sem hinne neki! Kunyerálja az élelmet ahonnan csak lehet, s mivel társasházban lakunk, meglehetősen könnyű dolga van.

Alvó macska sziluettje a konyhai függönyön

Ha pedig tavasz, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy végre itt van az Igazi TAVASZ, napsütéssel, jó idővel, felfrissüléssel és fűnyírással. Ez utóbbit most hagyjuk, koncentráljunk inkább az előzőre. A kerékpáros társadalom számára igencsak remek hír, hogy végre lehet szaggatni az aszfaltot. Sajnos, amerre én tekerek, már valaki felszaggatta, néha elég szemkiugratós buckákba sikerül belevezetni a járművemet. Csörög-csattog, én meg pattogok rajta, mint egy hülyegyerek, szó szerint úgy nézek ki, mintha keréken pároznék és nem kerékpároznék. Ennek ellenére beneveztem egy internetes bajnokságra az Endomondon, melyben 2015 km-t kell megtenni kerékpáron (vagy futva, vagy a kettőt kombinálva) 2015 végéig. Eddig 240 kilométernél tartok (futás 0 km, csak tekerek), ezzel enyém a megtisztelő 21690. helyezés (a jelenlegi 45565 résztevőből), de még most jönnek az igazán aktív hónapok (több szempontból is). Díj az nincs, csak a dicsőség, hogy igen, megcsináltam. Ez pedig nekem bőven elég lenne. Egyébként is isteni mostanában délután 4-5 óra felé tekerni: a levegő megtelik tavaszi illatokkal mindenfelé, hiszen virágoznak a fák. Az egész város tiszta virág, még a városszéli árkok mentén is virágba borultak a különböző bokrok. Ilyenkor szeretek igazán bolyongani mindenfelé.

Vadregényes út, melyen ma jártam én

Építgetem a Panoramio adatbázisomat is: sok kép megjelenik a Google Térképen és a Google Föld-ben is, így van értelme feltöltögetni a fotókat ide. Mostanában több biciklitúrán készült képet is feltöltöttem, nézegetik is a népek, így pakolgatom felfelé a fotókat. Bár ez elég lassan halad, mert (meg kell mondani) az általam járt utak nem adnak túlzottan nagy lehetőséget a kreativitásra, ráadásul nincs is sok állat leejtő szépségű útszakasz errefelé, ennek ellenére néha-néha készül egy fotó a város határában.

Ennyi csak: örülök a jó időnek és tekerem, ha már megvettem.