A sors úgy hozta, hogy a legutóbbi internetszolgáltató-váltáskor megint csak örököltük valakinek a telefonszámát. Úgy, mint hat éve. Valaki olyan telefonszámát sikerült megkapnunk, aki állandóan orvosi- és lélekcsillapító kezelésekre járt, valamint élénken hitt az ezoterikában, ennek megfelelően be is regisztrált számos helyre, minekutána évekkel később is mindenki őt keresné az adott számon. Csak az már a miénk. Nem idegesítő, amikor tizedjére ugyanazzal felhívnak, ugyanazokat a kérdéseket ugyanabban a sorrendben teszik fel. Ma ebből fakadóan gondolatolvasót játszottam.
Csörög a telefon.
– Halló! – szólok bele sokat sejtetően.
– Jó'potkivá', ezzel és ezzel szeretnék beszélni.
– Sajnos, ez már nem az ő száma. És igen, ugyanabban a városban lakom, mint ő. És nem, köszönöm, nem szeretnék bejelentkezni érdiagnosztikai kezelésre.
Csönd a vonal másik végén.
– Ezek szerint már többször kerestük meg Önt – mondja lehangoltan.
– Aképp tűnik.
– További szép napot, viszonthallásra. :)
Legközelebb élénken fogok érdeklődni, minden részletet elmondatok velük a végsőkig és csak utána közlöm, hogy valójában érsebész vagyok és erre semmi szükségem, mivel karban tartom az ereimet a megfelelő módszerekkel. Esetleg azt mondom, hogy én vagyok, akit keres, bár eredendően egy hölgyet akarnak telefonvégre kapni. Ha harc, hát legyen harc. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése