Oldalak

2012. november 14., szerda

A sötétek győztek

Ma szürkületkor kellett elindulnom biciklivel, és ahogy azt kell, bekapcsoltam fantasztikus áramfejlesztő berendezésemet, amely egyébként a kerékpár részét alkotja, immáron 8 éve. Tettem ezt azért, hogy fényárban ússzon a kerékpár, mert autóval közlekedve sokszor azt tapasztalom, hogy a biciklisek egyáltalán semmi hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy valamilyen módon jelezzék: ők is az úton vannak. Mivel negyedórás várakozásra kényszerültem a sötétbe boruló város egy forgalmas helyén, ráérő időmben hozzáfogtam számolni, hogy a közelemben elhaladó kerékpárosok közül vajon mennyien hajlandóak arra, hogy bekapcsolják a világítást (már amennyiben az egyáltalán létezik). A 15 perces időtartam alatt 44-en kerekeztek el mellettem, ebből a 44 emberből mindösszesen 11-nek volt világítás a kerékpárján. Hozzá kell tenni, hogy ebből a tizenegyből egy úgy gondolta, hogy jó poén, ha hátul világít a fehér és elöl a piros, így kissé megzavarta a közlekedőket.

A mai délutánon tehát 33:11 lett a meccs állása a sötétek javára. 33 ember gondolta úgy, hogy kísérti a sorsot és a sötét utcán mindenféle jelzés nélkül (még fényvisszaverő se volt) közlekedik a kerékpárjával. Nem tudom, hogy ezek az emberek ültek-e már autóban éjszaka. Egy biztos: világítás nélküli biciklist észrevenni csak a legutolsó pillanatban lehet. Amikor pedig szembe is autó jön, ami elvakítja a vezetőt, csak az utolsó utániban. Nagyon észnél kell lenni akkor is, amikor vezet az ember, de még jobb volna, ha az lenne észnél, aki kerékpárral sötétben elindul. Legalább egy fényvisszaverő, egy karszalag legyen a ruhán, vagy a biciklin, de még jobb, ha világítással is ellátjuk a járművet, hogy az autósok időben észre vegyenek bennünket és ne tolják meg a biciklit hátulról, velünk együtt.

Ezzel a jó tanáccsal zárjuk mai közlekedés-rendészeti rovatunkat.

Nincsenek megjegyzések: