Az úgy volt, hogy bizony nem jött fel a redőny, csak hirtelen lezuttyant, aztán annyi volt. Egyből izgalomba jöttünk, hogy akkor most már örök sötétség honol a szobában, de természetesen nem hívunk szakembert egy ilyen nüansznyi problémához, hiszen Zoltán mindenhez ért. Természetesen a redőnyszerelés is a kisujjamban van, mint a betonjárda-építés, vagy éppen a hátsó csalitos megritkítása. Nem is teketóriáztam sokat, hirtelenjében egy csavarhúzót ragadva fogtam hozzá a probléma gyökerének feltárásához.
Az ablakot kinyitva világossá vált, hogy bizony a redőny már egy ideje úgy funkcionál, hogy a felhúzásra szolgáló zsinór rá van tekeredve a redőnyt tartó hengerre, nem pedig a mellette lévő keréken fut, ahol egyébként kellene. Semmi probléma, semmi gond: fel vagyok készülve a probléma elhárítására. Fél órába került, amíg elveszítettem az önuralmam és hörögve próbáltam meg kirángatni a zsinórt a helyéről. Gubanc mindenfelé, mondtam is neki puritánul: rohaggyámeg. Aki éppen az ablak előtt sétált el, nem tudta mire vélni a dolgot. Mivel nem sikerült elhárítani a problémát, ezért azt jegeltük, majd később visszatérünk reá.
Ma reggel, amikor félálomban az ablakot néztem, úgy éreztem mindent tudok: bizony széjjel kell szedni az automatát, ami visszahúzza a redőny zsinórját, abból ki kell kanócolni a zsinórt, aztán ha már van egy vég, amit ide-oda lehet teszegetni, akkor a probléma elhárítható. Így is lett. Leszereltem minden kis pillenpüttyöt és cullangot a redőnyhúzó zsinórról, és annak végét balgán behúztam a redőny belső részére. Megnéztem a duplaredőny másik részén, hogy hogy logikázták azt bele annak idején a szakemberek. Semmi probléma, semmi gond, úgy én is vissza tudtam tenni. Összeraktam mindent, cullangok és pillenpüttyök vissza a zsinórra, zsinór az automatába, elégedett voltam, hogy a probléma elhárult, redőnyhúzás próba, egy-kettő, és a redőnyt csak félig lehet felhúzni.
Ekkor, csak úgy a magam csendességében, elátkoztam mindenkit, aki redőnnyel foglalkozik, majd újra szétszedtem az egész miskulanciát, leszereltem minden kis pillenpüttyöt és cullangot a redőnyhúzó zsinórról, és hozzáfogtam tekergetni a madzagot felfelé arra a rohadt kerékre. Rohaggyonmeg, gondoltam. Nem egyszerű munka ám ezt egy olyan helyen csinálni, ahová az embernek csak a fél kezének a fele fér be. Amikor ez is megvolt, már volt annyi eszem, hogy a redőny felhúzását kipróbáltam, mielőtt minden kis cullangot és pillenpüttyöt visszatettem a redőnyhúzó zsinórra. Megcsavarodott a zsinór. Nem voltam nyugodt itt már, de meglepően könnyen tudtam a problémát orvosolni. Már csak az maradt hátra, hogy az automatába beletegyem a zsinór végét, de az, küzdelmünknek egy sarkalatos pillanatában egy halk, ám annál idegtépőbb kattanással eltörött azon a ponton, ahol nagyon nem kellett volna eltörnie, és ezzel kilehelte lelkét. Letette a lantot, mondhatni, mint redőnyzsinórhúzó automatika.
Hát itt már nem volt mese, fel kellett hívnom a redőnyöst, hogy szorult helyzetemben támogatást nyújtson. Nem tártam fel előtte úgy telefonon, hogy már egy napja ezt szerelem, csak az utolsó lépésben bekövetkezett szerencsétlenséget vázoltam fel neki, hogy érezze: komoly szakember vagyok én. Miután egyeztettük, hogy ő tulajdonképpen a városnak pontosan a másik végén üzemel, mint ahol én lakom, elindultam, hogy felkeressem. Soha nem jártam az északi ipartelepen, hát most sétakocsikázhattam egyet arrafelé. Egy ilyen nyomoronc redőnyhúzó automatika 1200 forintot kóstál (egy műanyag bizbasz némi fém sistirivel), a telephelyen azonban valahogy senkinek nem volt annyi pénze, hogy a remegő kezem által nyújtott bankjegyből vissza tudjon adni. Ekkor már igencsak nem állt volna meg a előttem az, aki a négybetűs "roló" szó betűit variálja, de azért szépen visszaautóztam a városba, pontosan annyi készpénzt vettem magamhoz, amennyi szükséges, újra kikocogtam az üzembe, megvásároltam ezt az automata rontást, a sátán árucikkét, majd itthon szépen, miután megebédeltem, felszereltem az ablakra.
Eképpen már élvezhetjük a redőnyhúzás hovatovábbját, minden reggel, s minden este. Sőt napközben is, ha kedvünk tartja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése