Újra elkezdtem fogorvoshoz járni. Hihetetlen élmény. Bizonyára rosszul helyezkedem mindig, de soha nem úszom meg legalább másfél óra várakozás alatt, pedig pontosan érkezem a kapott időpontra. Elnézve a váróban álldogáló elnyűtt sorstársakat, nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel. A várakozás meglehetősen lassan telik. Kiolvastam már az összes falra aggatott reklámot: megtudtam mindent a fogakat sújtó saverózióról, arról, hogy hogyan kell a tejfogakat mosni és arról is, hogy az ínyvérzés utóhatása a fogak elvesztése lehet, tehát feltétlenül konzultálnom kell erről a fogorvosommal (mert ezt bizony csak a páciensek egyharmada teszi meg). Bizony mondom, konzultálnék én, de hozzá bejutni általában egy örökkévalóságig tart. Múlt alkalommal egyszer mégiscsak nyílt az ajtó, nevemen szólítottak és teljes bátorságomat összeszedve vonultam be a fogorvosi székbe. Egy fogtömésre mentem, közöltem is ezt a doktor úrral, de ő sokkal ravaszabb volt ennél: először kifaggatott arról, hogy mi a szakmám, utána kedélyesen csevegtünk el a csomagkapcsolt hálózatok késleltetési idejének jelentőségéről, majd ezután azt mondta, hogy oké, akkor most tátsam ki a számat. Kitátottam. Tüzetesen megvizsgálta annak beltartalmát, majd rémisztően a következőt mondta:
– Ühüüüümmm... hmmmm....
Hirtelenjében világossá vált, hogy itt ma nem lesz fogtömés. Nem is lett: helyette fogkőleszedegetési procedúra vette kezdetét. Sok borzalmat és rémséget megéltem én már fogorvosok székében, ebből a top háromban benne van a fogkőleszedés, bár azért a gyökértömés még mindig viszi a pálmát. Igazából soha nem a kezelések elviselése kritikus számomra, hanem az, hogy mindig megvizslatom azokat a műszereket, amikkel az adott műveletsor elvégzésre kerül. Ezek pedig mind hegyesek, élesek, és bizony-bizony megesett már, hogy fel kellett engem locsolni egy jobban sikerült alkalom közepén.
Na, tegnap is elmentem. Három órára volt időpontom. Ötre bent is voltam. Hatra meg kint. Egy jópofa fogtömés volt terítéken. Ezt negyed óra kedélyes csevej előzte meg, ami igazán elmét pallérozó, viszont elég nehéz a székben fekve fesztelenül beszélgetni, miközben a közelgő beavatkozás ígérete ott lebeg fölöttem. Az eszközök mind előkészítve, a pozícióm beállítva, én meg éppen a big data-ról és a fiatalok programozás tantárgyhoz való hozzáállásáról beszélek, megváltoztatva a feltett kérdést. Közben persze már elővesz a zsibbadás az érzéstelenítőtől.
Majd kifullad a téma és indul a fogászat.
Akárhogy is van, azt kell mondjam, hogy az a húsz percnyi borzalom megérte az árát, mert remekül néz ki a tömött fogam, mintha tömés sem lenne benne. Mindig megállapítom, hogy megéri elmenni, ennek ellenére mindig olyan nehezen veszem rá magam arra, hogy ellátogassak a rendelőbe.
Két hét múlva újra találkozunk egy újabb tömés erejéig. Már előre félek. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése