Boldog új évet!

A Thozoo naplója szerkesztősége sávszélességben, tartalmas blogbejegyzésekben, kommentekben és izgalmas szavazásokban gazdag, boldog új esztendőt kíván minden kedves olvasójának, kommentelőjének, barátjának és üzletfelének!

Olvassátok a naplót jövőre is, én itt leszek.

Év végi statisztika

Közeledik az év vége, éppen itt az ideje elkészíteni a naplóval kapcsolatos statisztikát.

A magyar embernek még mindig nem megy a kulcsszavas keresés. Semmit nem találok meg a neten! - rínak itt, de mondjuk ilyen keresőkifejezésekkel nem is csodálkozom rajta. Álljon itt most egy lista a leghülyébb keresőkifejezésekről, amikkel sikerült megtalálni a naplóm egy-egy bejegyzését.

• rejtélyes lejátszható történetek
• puffasztott rizs függőség
• már minálunk babám ingyenes letöltés
• mire használták régen a ketchupot?
• mely országba jobb az élet
• letölthető magnókazettán mesék
• leghülyébb szaloncukor
• kipattogott karácsonyi pásztorok
• hörcsög üdítő
• gyökértömések a fogam de nagyon fáj
• fizikai memória növelése a c meghajtón
• color balance fekete-fehér fotón
• bújócskás nintendo
• az interneten akarok játszani a gazdálkodj okosan társas játékkal
• akaratlan ébredés 23 óra 23 perc-kor
• a biztonság kedvéért, h tuggyam, mit dicsérik meg

Járatosabb kollégáknak, azt hiszem, ezekhez nem is kell kommentár, azonban annyit hozzáfűznék, hogy a "kipattogott karácsonyi pásztorok" teljes mértékben wtf-kategória, a "hörcsög üdítő" esetében pedig remélem, hogy a kis állat célzott fogyasztója, semmint alkotóeleme az italnak.

Idén (az előző évekhez képest) jelentősen megszaporodott a bejegyzésekhez írt kommentek száma. A komment jó, szeretjük, tulajdonképpen az a blogger egyetlen ajándéka a bejegyzéséért, amivel az olvasók "fizethetnek". Jól esik, ha kifejtitek a véleményeteket, mint ahogy tettétek azt ebben az évben is. Idén a legtöbbet (10+) kommentelt bejegyzések:

Rólad is (44 megjegyzés), Adomány (21 megjegyzés), Vikkend fűnyíróval (14 megjegyzés), Tárolómadár (13 megjegyzés), Könnyített rendszer (12 megjegyzés), A kerek szám (12 megjegyzés), Az új esélyes: Sony Ericsson C902 (12 megjegyzés), Cerka! (12 megjegyzés), Kuba illata (12 megjegyzés), Megszólal a blogger párja (12 megjegyzés) A látás hónapja 2: kiderül az igazság (10 megjegyzés), Ég és föld között (10 megjegyzés), Dia (10 megjegyzés).

Aztán itt vannak a böngészők: szépen kúszott felfelé a Firefox-ot használók aránya: 68,8%-otok nézi ez alól az oldalt (helyes), 26% hisz még az Internet Explorernek, a maradék 5,2% pedig valami egzotikus böngésző alól böngész (SeaMonkey... Wtf?).


Az év hátralévő részére és a jövő évre is jó böngészést és kellemes olvasgatást kívánunk mindenkinek!

Zabálás, így decemberben

Karácsony tájékán mindannyian elgyengülünk egy kicsikét, és mértéktelen zabálásba kezdünk. Ez nálam már évek óta bevett gyakorlat. Idén annyival hatványozódott mindez, hogy bejártuk a rokonságot, illetve a rokonság is bejárt minket, így aztán a főzés-sütés erőteljesen kívánatos volt. Hirtelen visszaemlékeztem, és összeszedtem azokat az ételeket, amelyeket az elmúlt egy hétben fogyasztottam (itt nem teszek külön említést a süteményekről, különösképpen nem az elfogyasztott gyümölcstorta-mennyiségről, ami igazán tetemes, ráadásul szívem választottja éppen e sorok megfogalmazása közben készíti élete első gyümölcstortáját, amiből megint bezabálok).

Menü karácsony hetében:

• házi tyúkhúsleves csigatésztával, illetve cérnametélttel,
• sertéspörkölt gazdagon, orsótésztával,
• zöldséges rizs rántott szelettel, uborkába töltött vegyes savanyúsággal,
• olívaolajon pirított, szezámmagos hamburgerzsömlébe pakolt, házilag készült hamburger fűszeres marhahúsból, vegyes zöldségekkel, lila- és vöröshagymakarikákkal,
• fűszeres, sült pulykaszárny gyöngybabot is tartalmazó franciasalátával, hagymás tört burgonyával és vegyes zöldségkörettel,
• rántott karfiol tört burgonyával, savanyúsággal,
• sült kolbász, mustárral, foszlós kenyérrel,
• tepsis sült burgonya karikákra szelve, hozzá sült házi szalonna és annak zsírjában megsütött füstölt kolbász, savanyúsággal, puha fehér kenyérrel.
  

Na, ezen a listán most én lepődtem meg a legjobban.

Házi hambi bátyó-módra

Nektek mi ízlett legjobban karácsonykor?

Poháralátét, nagy tételben

Lezajlott a karácsonyi családi körút, amelynek végét némi digitális média másolásával koronáztuk meg. Azaz: koronáztuk volna, mivelhogy a másolásra szánt lemezek egy része teljes mértékben olvashatatlanná vált. Pár hónapja írott, jó minőségű lemezekről van itt szó, tehát a mérgelődés teljesen jogos. Valamikor márciusban már írtam arról, hogy a DVD-íróm bekrepált, és hogy egy gondolatot idézzek saját magamtól,

Nem merem megnézni, hogy vajon az utolsó 5-6 lemez, amit kiírtam, olvasható-e, csak reménykedem benne. Bosszankodjak inkább később, amikor majd vissza akarom olvasni őket.

Na, hát ez most bejött. Toporzékoltam egynémely esetben! Ezért elhatároztam, hogy az elkövetkezendő napokban minden egyes lemezemet átellenőrzöm, és kíméletlenül poháralátétet csinálok abból, amelyiket a háztartásban található egyik DVD-olvasó sem lesz hajlandó beszüttyögni. A legnagyobb probléma csak a lemezeken található anyagok újra-beszerzése lesz, de bízom abban, hogy sikerülni fog ez is, majd idővel.

Boldog karácsonyt!

A Thozoo naplója szerkesztősége boldog, békés karácsonyt kíván minden olvasójának és kommentelőjének! Kerüljön mindenkinél sok ajándék a fa alá!

Hibát hibára

A mélyinterjú óta tudjuk, hogy Thozooné Misty a blog életében igencsak hasznos szerepet tölt be: ő az utánolvasó, akinek röntgenszeme minden egyes morzsát, porszemet és nem utolsó sorban elírást kiszűr a blogtartalomból. Páratlan módszerrel dolgozza át a cikkeket, és minden apróságra felhívja a figyelmem, amit esetleg javítani lehetne. Én magam, meg nem tudom mondani, hogy miért nem veszem észre azokat az apró hibákat, amiket ő észrevesz, bár azt hiszem, ezzel többen is így vagyunk, ha saját magunk által írott szövegeket kell visszaolvasni.

Ma, amikor már a betűtípusokról írott cikkben fellelhető harmadik hibáról tájékoztatott, kiakadtam, és úgy gondoltam, szavazást rendezek a tárgykörben.


Mai kérdésünk:

Betűtípusok

Oké, oké, tegnap nem volt turmix; ennek csak egy oka van, hogy az ananászt még előbb megettem, mintsem pisloghatott volna kettőt, így aztán – bár megúszta a bedarálást – azóta már az emésztés bonyolult műveletének lépéseit élvezheti szervezetem rejtettebb zugaiban.

Lássuk, miről lesz ma szó.

Karácsony környékén se tunyulunk el, ideje egy kicsit visszakanyarodni az informatikához, azon belül is érdemes megvizsgálni az operációs rendszerek betűtípusait. Először is, mit nevezünk betűtípusnak? Általánosan elmondható, hogy egy-egy betűtípusba egyedi stílusjegyeket hordozó betűk kerülnek. Nagyon-nagyon kevés kivételtől eltekintve azt mondhatjuk, hogy a típushoz tartozó betűk mindegyikének van egy jellemzője, ami az összes betűre igaz. A betűtípusokat sokféleképpen csoportosíthatjuk, azonban van két csoport, amelyek egyikébe szinte az összes betűtípus besorolható, ez a talpas (franciául: serif), és a talpatlan (sans-serif) betűtípusok. Blogomban az egyes postok címe, illetve a jobb oldali sáv talpatlan betűkkel, a postok tartalma viszont talpas betűkkel íródik. A talpas betű sokkal "klasszikusabb", könyv-szerűbb érzetet kelt, előszeretettel használom folyó szövegek gépelésére, és kellemesebb is olvasni, mint a talpatlan betűket. (Régebben Verdana betűkkel íródot a blog, ezt azonban egy év elteltével, 2007. május 11-én lecseréltem Georgia betűre, azóta is azt alkalmazom.)


Ha valaki Windowst használ, ügyelnie kell arra, hogy ne tömje tele mindenféle betűtípussal a rendszerét. Ennek két oka is van: egyrészt, ha nem szerkesztünk szöveget, vagy nem készítünk gyakran sok betűtípust igénylő, látványos nyomtatványokat, teljesen felesleges. Másrészről az operációs rendszernek induláskor végig kell néznie az összes betűtípust, ami több ezer darabnál meglehetősen lelassítja a rendszer indítási folyamatát, erre pedig épeszű ember nem vágyik. Ugyanúgy, ahogy a használt programokról is elmondható: teljesen felesleges azért több ezret feltelepíteni belőlük, hogy fogyjon a merevlemezen a hely, és széthulljon a rendszer.

Egy betűtípusnak általában véve három stílusát különböztetjük meg: félkövér, dőlt és aláhúzott. Ezeket a stílusokat egymással kombinálhatjuk is, ezt elsősorban a hozzá nem értő, a figyelmet így felhívni akaró nullaforintos szórólapok előállítóiról mondhatjuk el, ők előszeretettel alkalmazzák. Egy magára valamit is adó betűtípus esetében az összes stílust külön fájlban, külön típusként tárolják el, amit az intelligens szövegszerkesztők a rendszer által képesek felismerni, így aztán ha egy ilyen igényesebb betűtípusnál a "félkövér" lehetőségre bökünk, akkor valójában már másik fájlban tárolt betűtípussal dolgozunk, melyből mi mit sem érzékelünk. Sokszor adódik probléma azzal, ha egy betűtípusnak nincs teljeskörű stílus-támogatása, ilyenkor ugyanis a használt szoftver próbál meg szoftveres úton félkövér-, vagy dőlt betűtípust előállítani. Legjobb példa erre talán az általam előszeretettel alkalmazott Garamond betűtípus, melynek hiányosságait egy példán keresztül szemléltetem:


A dőlt Garamond betű, mint látjuk, gyönyörűen kidolgozott. Ezzel szemben ennek félkövér párjáról ez egyáltalán nem mondható el. A rendszer – megfelelő betűtípus híján – annyit csinál, hogy kínjában fogja a félkövér stílust, és azt szoftveresen megdőlti egy kicsikét. Az eredmény szemmel láthatóan csúnya. Azt várnánk el, hogy betűink stílusában teljesen ugyanolyanok lesznek, mint dőlt párjuk, csak éppen vastagabban írva, ennek ellenére egy teljesen más stílust kapunk. Szomorú.

A betűtípusokról röviden ennyit, így karácsony előtt. Ha érdekel a téma, van kapcsolódó post, ahol a betűtípusok alávágásáról írok.

Kivi, turmix

A fene se gondolná, de a kivi magját rettenetesen nehéz eltávolítani az ember fogai közül. Tegnap este ráment erre a tevékenységre 5 perc az életemből. Most pedig azon gondolkodom, hogy akkor a magyar helyesírás szerint kivi, vagy kiwi a gyümölcs helyes írásmódja? Egyre több helyen látom sima v-vel. Mindamellett: ha azzal szívsz, hogy hámozod a kivit, és csupa mancs leszel, mire készen van, sokkal jobban jársz, ha hosszában félbevágod, és egy kávés- vagy kis fagyikanállal kikanalazod a belsejét. (A kivi héja a legjobb tálka, amit találhatsz a gyümölcsnek.) Ja, és ilyenkor télen a legjobb vitaminforrás: tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancs, vagy a citrom, és emellett nem savanyú, hanem isteni finom.


Nyamm!

Egyébként a gyümölcsök most nagyon mennek nálunk, ugyanis kaptam elő-karácsonyi ajándékként egy turmixgépet az én imádott kedvesemtől. (Tudom, hogy eredendően az ajándékozó és az ajándékozott szerepének fordítva kellene lennie, de már régóta nyüszítek egy ehhez hasonlóért.)

Zsssssss!

Höhö! Nagyon pöpec a gép, és azóta minden gyümölcsöt bedarálok itthon. A banánturmixot amúgy is imádom, két éve még instant megoldással próbálkoztam, de most itt van a kánaán. Éjszakára már nem merem bevállalni, de holnap igazi ananászból, mandarin levéből és különböző gyümölcslevekből kotyvasztok isteni finomat. Ha szeretnétek látni, látogassatok ide holnap is. :-)

Mit fotóztam 2008-ban?

A mobilom hű társam, ott van velem a nap majdnem minden percében. Közel 600 fotót készítettem vele az év során, ezekből válogattam össze egy csokorra valót, a tavalyi összeállításhoz hasonlóan.

A kérdés tehát: mit fotóztam 2008-ban?

Mára megszűnt üzletet

Végeláthatatlan várakozást

Evőeszköz árnyékát

A tavat, ami mellett régen laktunk

Nagybevásárlást

Sugárzó pizzát

Száguldást

Ballagást

Virágárusokat

Kürtős kalácsot

Esős időt

Cirmost :-)

Gumicukor-tolvajt

Buborékokat

Városszéli romantikát

Kardiológiát

Paccert


Szutykot

Bulit

Urbánus művészetet

Petit Chocolat

Ma csokikat kaptam ajándékba az osztályom tagjaitól, karácsonyra. Vajon honnan tudják, hogy szeretem a csokit? :-) Kaptam egy csikóhalas bonbont, ami valójában a sokak által ismert Fruits de mer, eredetileg belga fehér- és tejcsoki-keverék, imádom. De amiről mégiscsak írni szeretnék, az sok-sok apró csoki egy dizájnos dobozban. A termék neve Petit Chocolat, és a magamfajta, igényes munkára érzékeny blogger rögvest a csomagolás dizájnját is górcső alá veszi. Vajon miért ábrázol a háttérkép korabeli világtérképet? A csomagolás megfordítása után erre is fény derült.


A doboz hatfajta, elvileg különböző tájegységek jellegzetességeivel rendelkező csokit foglal magában. Ezt mindenképpen meg kell kóstolni! Kibontás után a doboz a Celebrations csomagolásához hasonlóan kínáló-tálcává alakul, amelyet nyugodtan a vendégváró asztalkára helyezhetünk, édesszájú vendégeink legnagyobb örömére. (Én nem várok vendégeket, a csokikat egyedül én kívánom elfogyasztani.)


Meg is kellett nézni és végig is kellett kóstolni az összes csokit. A kakaó változó arányban van jelen a különböző színnel jelölt csokikban. Bemelegítésként egy kis tejcsoki, pápuai módra, majd jobban belemerülve jöhet Madagaszkár (46%), Venezuela (56%), az Amazonas (60%), Ecuador (70%) és végül Trinidad (75%) íze. Isteni finomság.

Köszönöm, srácok!

A Lány és a Fiú

A Lány akkor már régóta kinézte magának a Fiút. De nem mert közeledni hozzá. A Fiú csak később vette észre, hogy a Lány szégyellőssé válik a közelében, és zavarba jön, ha beszélnie kell. A Fiú megsejtett valamit, de ő sem közelített, hiszen nem tudhatta, hogy az, amit észrevenni vélt, a valóság, vagy csak képzelete játszik vele. Aztán egy vidám hangulatú csetelés alkalmával kiderültek az érzelmek. Ezt annyiban hagyni nem lehetett, találkozniuk kellett személyesen is, távol a kíváncsi szemektől, egy csendes helyen. A találka érdekesen alakult, ugyanis először elkerülték egymást: a Lány kirakatokat nézegetett, a Fiú pedig nem vette észre. A Lány nem mert odamenni a Fiúhoz, bátortalannak érezte magát. Félt. Azt nem tudhatta, hogy a Fiú szíve is legalább olyan hevesen ver, mint az övé. Később azonban vágya erősebbé vált mindenféle gátlásnál, odalépett a Fiúhoz, és mindketten mosolyogtak.

A Fiú hangulatos helyre hívta a Lányt. Beszélgettek, sok mindent kiderítettek egymásról, és szemükben titokzatos tűz lobogott. Olyan tűz, amelyet az idő csak halványíthat, de soha ki nem olthat. Talán már akkor érezték mindketten, hogy egymásnak vannak teremtve. Valahol itt kezdődött el kettejük közös élete.

Mindennek napra pontosan négy éve. Azóta is együtt vagyunk, én és kedvesem, aki időközben menyasszonyommá lett. Az elmúlt napokban felidéztük az elmúlt évek eseményeit, jókat nevettünk közös életünk vidám pillanatain, felfedtük egymás előtt apró titkainkat, és talán ezekben a napokban érezzük a legjobban, hogy mennyit jelentünk egymásnak.

Szeretlek nagyon, kedvesem!

Az online média meghódítása

Beszélgetés RatBaG-gel, aki szemfülesen
figyeli a web apró rezdüléseit is.

Miközben én lázasan készültem arra, hogy a tegnap esti szalagavatón minden flottul menjen (legalábbis a bál azon része, ami engem érintett), az Index cikket formált abból, hogy mi, mindenhol ott lévő fotósok feltöltöttük az Indafotóra a péntek esti, extra nagy és különösen fényes (egyben idén utoljára látható) teliholdról készített fényképeinket. A fotós illusztráláshoz még az én fotómat is beválasztották, olvasd el a cikket itt, lapozgasd át a galériát, amiben még az én fotómat is megtalálod. :-)

Szemfüleseknek persze nem kellett 13-án délutánig várniuk, hiszen nem sokkal a kép elkészülte után a rendszeresen frissülő, külön bejáratú PhotoStream-re is feltöltöttem a képet, mindenki nagy örömére.

"Szeretek vásárolni!" nyereményjáték eredményhirdetése

Lezárult a két héttel ezelőtt indult Szeretek vásárolni! című nyereményjátékunk. A zsűrinek nem volt túlzottan sok dolga, mivel egészen pontosan két pályamű érkezett, egy embertől. A nyertesünk Kontra Zsolt. (Ő egy fotóalbumot már megnyert tőlünk az előző nyereményjáték-sorsoláson, de így, hogy jelen pillanatban csak ő pályázott, a bunda gyanúja fel sem merülhet.) Fotóin az átalakítás alatt lévő Cora-ból kiérkező, és a Tesco előtt fázó egyetemista puritán egyszerűségében rejlő varázsos hangulatot csodálhatjuk meg a Sony Ericsson W200i telefonnal készült, kissé homályos, ám összességében a pályázatnak megfelelő képeken.

Zsolt a Coraban.

Zsolt egy héttel később a Tescoban járt

Mivel szerkesztőségünk jól tudja, milyen nehéz az egyetemisták élete, valamint egyidejűleg figyelembe veszi, hogy Zsolt éppen a mai napon ünnepli 23. születésnapját, ezért az eredetileg felajánlott 500 Ft-os vásárlási utalvány helyett 1.000 Ft-os vásárlási utalványt kívánunk átnyújtani nyertesünknek, melyhez szívből gratulálunk. Egyúttal nagyon sok boldogságot kívánunk!


Az ajándék átvételének módjáról e-mailben egyeztetünk.

Figyeljetek bennünket, mert lesznek még nyereményjátékaink a jövőben is!

Egérszerviz

Több, mint egy hete írtam arról, hogy az a közepes minőségi kategóriába tartozó egér, amit nem is olyan régen vásároltam egy közepes minősítésű helyen, közepes árkategóriában, beadta a kulcsot görgőileg. Össze-vissza görgeti a lapot a forgatás irányától teljesen függetlenül. Mára ez olyan szinten kezdett kiakasztóvá válni, hogy egész jól megtanultam a középső egérgomb lenyomása után az egeret mozgatva navigálni a nagyobb oldalakon, de mivel ez valahogy sehogy nem akart velem született szokássá válni, így a tettek mezejére léptem.

A blogger szettje - jobb oldalt az ominózus egér

Rájöttem, hogy a QC Pass minősítő matrica alá talányosan elhelyezett csavart is kissé ki kell csavarnom ahhoz, hogy bele tudjak menni az egér lelkébe. Mit volt mit tenni, átszaggattam a matricát, és hamarosan fel is tárult előttem az egerem belseje. Öt percnyi tanulmányozás után a — mérnökhöz nem méltó — lesz ahogy lesz és az ahogy esik úgy puffan elveket követve csavarhúzómmal pöccintettem kissé, hogy meglegyen a kontakt. Jó helyen, mert azt vettem észre, hogy legjobb úton haladok, és a pöccintésből kis hajlítás is lett talán, aminek az lett az eredménye, hogy perpillanat a görgetéssel semmi probléma nincs, egyedül a görgő nem röcög annyira, mint előtte, de ez meg annyira nem zavar, mert így sokkal gyorsabban lehet görögni egy-egy oldalon.

Kedvesem egere hasonló problémával küzd; meglehet, azon is pöccintek. Remélem, nem töröm szanaszét. (Egyszer ki akartam takarítani a billentyűzetét, kedveskedéből, de a benne lévő százöt billentyű százhatfelé gurult, nem úgy, mint a sajátomban, amit tökéletesen sikerült megtisztítani. Dzsunkás billentyűzettől a Mindenható óvjon bennünket.)

Elhangzott kijelentés

Mióta ebbe az osztályba kerültem, úgy érzem, hogy tudok valamit kezdeni az életemmel.

Ez a mondat hangzott el ma osztályfőnöki óra végén. Nem hiszem azt balga módon, hogy mindez az én érdemem lenne, hiszen nem teszek sokat az osztályközösség formálásáért; formálja az magát éppen eléggé. Mégis, valahol meghatott ez a kijelentés. Mert hiszen csak az én osztályomról, mint közösségről van szó. Ami hozzám tartozik, és az életem része, és valószínűleg az is marad örökre. Most még intenzívebben, később csak emlékként.

Lehet, hogy kezdenek felnőni osztályom tagjai?

Dr. Thozoo

28 év, 17 hónap és 7 nap. Ennyi telt az életemből úgy, hogy nem kellett szemüveget viselnem, de ma aztán megtörtént a váltás. Munka után elkocogtunk kedvesemmel az optikába, és megkaptuk a szemüvegemet. (Hozzá kell tennem, az ügyes árukapcsolásnak köszönhetően egy lencsetisztító folyadékot és egy törlőkendőt is vásároltunk egy ezresért.)

Rendkívül pozitív, hogy távolra is látok! Na ja, éppen ez a szemüveg célja, viszont nem is gondoltam volna, hogy ilyen pozitív módon javítható a látás egy darab jól kiválasztott szemüveggel. Nem mosódnak össze az utca nagynyomású nátriumlámpával megvilágított objektumai, ha leszáll a sötét, és a kirakatokban lévő árcédulákat is látom már messziről.

Azért negatívum is van.

Először is az én szemüvegem lencséje — aszongyák — speciális téma, így aztán egy ideig mindent úgy látok benne, mintha lefelé dőlne. És való igaz, hogy némi perspektivikus torzulást vélek felfedezni a látott képben. Ez egyrészt abban csúcsosodik ki, hogy tényleg olyan, mintha állandóan balra-lefelé tartó lejtőn lépdelnék, másrészt pedig több perc járkálás után olyan, mintha összementem volna, és feltűnően közel látom a járdát, vagy a padlót. Ez rendkívül kellemetlen, mert kis emelkedőkön is úgy emelgetem a lábam, mint aki díszlépésben halad, máshol meg nem találom el a járdaszegélyeket, szóval egyelőre jól szórakozom saját magamon, amíg bele nem borulok valahol az árokba. Aztán itt van a hideg, állandóan összelehelem a szemüveget, ami baromi kellemetlen; legalább annyira mint a hidegről bemenni egy fűtött helyre, ahol a lencséket azonnal ellepi a pára. De ami a legfájóbb, hogy nem lehet már csak úgy odabújni szívem választottjához pár puszira: mivel ő is szemüveges, előbb-utóbb összeakadnak a látásjavító technológiák, így aztán mindig le kell vennem a szemüvegem, mielőtt aljasul támadva pusszantásra vetemednék.

Mit is mondhatnék még? Sóhajtok egy nagyot, elteszem eddigi, szemüveg nélküli életemet egy kis doboz mélyére, gondosan becsomagolom, majd a jövőbe tekintek a két darab, -0,5 dioptriás lencsén át.

Kiket látunk a magyar kártya lapjain?

Harras Rudolf, Tell Vilmos, Fürst Walter... rengeteg ismerős név a magyar kártya lapjairól. Engem közel 29 évig foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon miért pont ők szerepelnek a magyar kártya lapjain: a mai napon erőt vettem magamon, és összegugliztam az ismeretanyagot, amit — tisztelettel — ezen hasábokon veletek is megosztanék.


A magyar kártyát Schneider József kártyafestő mesternek köszönhetjük. Sokáig úgy vélték, hogy a Piatnik játékkártyagyár volt, amelyik a kártyákat tervezte, de 1973-ban megtalálták a kártyák egy ős-változatát, ami magán viselte festőjének nevét. Az alsó- és felső kártyákon található nevek egytől-egyig Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának szereplői. Joggal merül fel a kérdés: miért éppen ők? A magyar kártya (amit akkoriban még csak Tell-kártyaként emlegettek) az 1848-as szabadságharcot megelőző időkben jelent meg. Az ekkoriban érzékelhető forradalmi hangulatban nem lett volna célszerű magyar szabadságharcosokat ábrázolni a kártyák lapjain, az osztrák cenzúra úgysem engedte volna kiadni. Így aztán maradt Tell Vilmos, a dráma, amiből a szereplők a következők:

• Tell Vilmos: maga a hős
• Fürst Walter: Tell Vilmos apósa
• Rudenz Ulrich: lovag, aki a svájciak oldalára áll végül
  
• Reding Itell: főbíró
• Stüszi vadász: eredetileg csősz, csak később lett a kártyákon vadász
• Kuoni pásztor: pásztor
• Geszler Hermmann: gonosz zsarnok
• Harras Rudolf: Geszler fővadásza

Tell Vilmossal és a történettel kapcsolatban azonban nem csak az alsók és felsők árulkodnak. A zsarnok póznára helyezett kalapját, amely előtt az arra menő svájciaknak meg kellett hajolniuk, a piros kilences lap ábrázolja, míg Tell Vilmos búcsút intő felesége és gyermeke a tök nyolcas lapon, a csónakon átkelő Tell pedig a piros nyolcason látható. (Az eredeti tervek szerint ezek az ábrák más lapokon helyezkedtek el, annak okai, hogy miért és ki által cserélődtek fel, csaknem kinyomozhatatlanok).

Tell Vilmos általkel

Azért is egyedülálló népünk kártyája, mert azon kevés kártyák közé tartozik, amelyiknek témája irodalmi mű körül forog. Bónusz érdekesség, hogy a kártyát — svájci szereplői ellenére — Svájcban alig ismerik, sokan nem is hallottak róla, hogy létezik.

Ma ennyit tanultunk.

Digitévé

Tegnap beszerelték. Korrekten, profin, megfelelő idő alatt, megfelelő összegért. Éppen itthon voltam, amikor jött a jópofa szerelő, utána meg rohantam fogadóórára és szülői értekezletre. Aztán azóta, hogy onnan újfent hazajöttem, ismerkedem a termékkel és a szolgáltatással.

Minden csoda három napig tart, így hamarosan visszajutok a számítógép elé is.

Egy dolgot már megfigyeltem: ahogy szkenneljük a csatornákat ide-oda, TV2-t és RTL Klubot eddig kb. 10-ből 1 alkalommal sikerült úgy elkapni, hogy ne reklámot lássunk. Megnövekedett a tv-műsor iránti igény is, egyre többet nézem a műsorújságokat. (Interneten. Mert előfizetni arra külön biztosan nem fogok. Port.hu a legjobb erre a célra, megérdemlik a reklámot.)

Kedvenc már van: Discovery és VH1.

Annyi idő után a mocskos média bűzölgő mocsara újfent lerántott a mélyre, de újra és újra kitornászom belőle magam.

A gondolkodó

Az én szakmámban nincs is jobb, mint olyan emberekkel találkozni, akik magukba mélyedve gondolkodnak, elemeznek egy-egy problémát. Persze nem pont ilyen "gondolkodóra" vágyik az ember, amikor fáradtan otthonába tér:


Tatája egy kicsi elcsúszott az alkoholos italok számolgatása közben, és úgy gondolta, hogy hálószobánk ablaka alatt tanyát is verne akkor hirtelen. Hangos szólítgatásomra ugyan nem reagált, viszont a belőle áradó piaszag többet mondott száz szónál is.

Később aztán két lábra állt, és először bólogatni kezdett, majd a fejét rázta, míg végül mindez annyira megviselte, hogy a világot immáron sokkal rettentőbbnek látta, mint előzőleg. Így visszaült még egy kicsit elemezni, morfondírozni.

Höööö... höööö...

Ha egyszer házat veszek, biztosan nem utcafrontos házra költöm a jó magyar forintot. Milyenmán, hogy ott ül az ablakod alatt, és hööözik?

Gáz.

Hét közepi aktuális

Szorgosan nyitogatom kifelé minden reggel a kedvesemtől kapott, beszívott mikulást és csapatát ábrázoló csokis adventi naptár ablakait. Megrettentem, hogy még 21 ablakot kell kinyitnom, és itt is a karácsony. (A 24. ablak egyébként dupla akkora, mint a többi, nem tudom, hogy milyen meglepetés lehet mögötte, de nagyon kíváncsi vagyok. Minden reggel csokival indítok. Előre, egy egészséges életmód felé.) Ajándékot persze még senkinek se vásároltunk, a szűkös költségvetésből nem is nagyon lehet, de azért családunk aprótalpú tagjainak valahogy csak kiszorítunk egy kis örömdobozt. A gyereknek a karácsony tényleg legyen nagybetűs KARÁCSONY, hadd örüljenek a lurkók.

Indul a mikuláscsomagok összeállítása is, ezt Szilvi vállalta magára. Vettünk egy fél szatyor édességet, mindenféle csokikat és cukorkákat, plusz még előző hónapban betáraztunk szaloncukorból is, így aztán a jó gyerekek nálunk tutira híznak öt kilót hatodika környékén.

Ma elvertem 25.400 jó magyar forintot: megvásároltam életem első szemüvegét. Érdekes bót ez egyébként, előre fizetünk, és csak egy hét múlva kapunk szemüveget. Kiválasztottam magamnak egy megfelelő, vékony keretet (másféle szemüveget nem is nagyon tudnék elképzelni az orromon). Azt mondják, jól áll. Igazából nekem is tetszett. Többet kipróbáltam, de ez jött be a leginkább. Jövő héten kedden, tehát egészen pontosan 2008. december 9-én kezdem meg szemüveges életemet... addig még élvezem a korlátlan látómező minden örömét. Azért titokban várom is. Előre félek, hogy hányszor szédülök el az első napokban. :-) Érdekes lesz az emberek reakciója is. Kell, mert egyre többször észreveszem, hogy nem jól látok, szóval kell, kell, kell. (Sulykolom, így talán jobb lesz.) Kedvesem mosolyogva dalolászta, miután fizettünk, hogy most már nincs visszaút, hahaaaa. (Sokat vacilláltam ugyanis, hogy kell, vagy nem kell. De a múltkori vizsgálat óta tudom, hogy szükség van rá.)

Ilyen lesz a keret. CherryGlow 084 Silver/Blue

Ti tudtátok, hogy van olyan szemüvegkeret, amit középen hajlítani lehet? És azt, hogy igazán hülyén kinéző, giccses keretek csak 60.000 Ft fölött vannak? (Mer' az márkás.) Hm... mindig tanul az ember.

Életem párja tanul. Aranyosan, a szoba közepén. Körülötte mindenfelé papír, tollak, lámpa és két papucs. :-) Olyan dolgokat kell nekik a következő vizsgára tudni, hogy mi a háztartás, meg hogy mi a férfi-, illetve a női klimax. Egyébként gyermekvédelmi ügyintézőnek készül a szentem, és még olyan nagyon nem is értem, hogyan kapcsolódnak ezek a fogalmak mindehhez, de biztosan szépen le van vezetve minden. Az imént az utilitárius szóval gyűlt meg a baja, ugyanis a tananyag szövegezése valahogy hasonlít ahhoz, amit a múltkor a Kispad egyik, Tücsök és bogár című cikkében olvastam. Sajnálom most szegényt, de át kell esnie ezen. Remélem, sikeres vizsgát tesz majd belőle. Drukkoljunk együtt.

Az egeremet pedig kivágom a francba, ennek is elromlott a görgője, pedig pont azért vásároltam újat, mert a régi már használhatatlan volt. Össze-vissza ugrál a dokumentum görgetéskor, nekem meg elmegy ettől az összes hajam. Lényeg, hogy van ez is vagy 3 hónapos, fakk az összes gyártónak; hatalmas, piros, villogó és dudáló fakk!!!

Mára ennyi voltam, kérem, kapcsolja ki.

---
Azért, hogy ma is tanuljunk valamit, az utilitárius szó haszonelvűséget jelent, a haszonelvűség pedig azt jelenti, hogy minden ember célja az, hogy szenvedéseit minimalizálja, a gyönyört pedig maximalizálja, vagyis — mondhatni — mindenki célja, hogy saját (társadalomban, magánéletben betöltött) hasznosságát a lehető legmagasabb szintre emelje.

Azé' elvoltam ezzel a bejegyzéssel egy órát, csapongok, hah!

Szeretek vásárolni!

A Thozoo naplója karácsony előtti nyereményjátéka!

Régen hirdettünk már nyereményjátékot. Ennek oka a szűkös költségvetés, azonban most, hirtelen felindulásból (meg mert közeledik a karácsony) egy kis ajándékkal szeretnénk kedveskedni bevállalós olvasóinknak.

Készíts, vagy készíttess magadról egy fényképet, amint éppen vásárolsz, vagy éppen végeztél a vásárlással! A lényeg, hogy a képen Te látssz bevásárlókocsik, kosarak, vevők, kassza stb. társaságában. Innen fogjuk tudni, hogy te szeretsz vásárolni! A képet küldd el a thozoonaploja kukac gmail pont com címre, de csak akkor, ha nem félsz attól, hogy a fotód oldalunk hasábjain is megjelenik! Ha mindezt hajlandó vagy bevállalni, és Neked kedvez a szerencse, 500 forintos Spar/Interspar/Plus vásárlási utalvánnyal honoráljuk fáradozásaidat!

Gazdára vár...

Szabályok röviden:
A nyereményjátékban részt vesznek a 2008. december 13-án éjfélig beküldött fotók. Egy játékos maximum 2 fotóval versenyezhet. A csatolt fotók mellé, a levél szövegébe írjátok le neveteket és postacímeteket is. Zsűrizés folyamatosan, a zsűrinek legjobban tetsző fotó nyer a versenyben, legyetek kreatívak! Eredményhirdetés december 14-én, vasárnap. Van még majdnem két hetetek, hajrá! :-) Várjuk a fotókat!

Vegyétek figyelembe, hogy sok bevásárlóközpontban nem nézik jó szemmel a fotósokat. Legyetek ügyesek, ránk hivatkozni nem ér.

Mit csináltál gyerekkorodban?

Amikor még annyi idős voltam, hogy képes voltam szombaton reggel hétkor kelni csakis azért, hogy megnézzem a Tini nindzsa teknőcök aktuális epizódját (ráadásul ezeken rendesen izgultam is) szüleim arról meséltek nekem, hogy amikor ők gyerekek voltak, még nagyon tévé se volt, és azzal telt az egész napjuk, hogy kint játszottak az utcán, meg kukoricacsutkákkal voltak el egész este. Ez akkor nekem egészen elképzelhetetlennek tűnt, és nem értettem, hogy hogy lehetett egész nap odakint játszani. Mivel lehet játszani az utcán? Kukoricacsutkával? Persze azt hittem, hogy mi már rettentően modernek vagyunk, de ha belegondolok, hogy ha az én jövőben megszülető gyerekem megkérdezi tőlem, hogy mit csináltam mondjuk nyári szünetekben, és felsorolom neki, hogy képes voltam végighurcolni egy hatalmas kazettás magnót magammal, és felvettem, hogy kivel mit beszélgetek, vagy hogy a papírboltban kemény magyar pénzekért megvásárolt spirálfüzetbe kincses térképet rajzoltunk, és megpróbáltuk megkeresni magát a kincset; netalántán megemlítem, hogy biciklivel fénysebességre gyorsulva törtük rommá a különböző hungarocellekből felépített épületeket, miután egy kiadósat csúszkáltunk a szénaboglya benejlonozott oldalán, szerintem körbe fog engem röhögni.

Mindenkinek ilyen a gyerekkora? Nektek mi volt a legnagyobb őrültség, amit gyerekkorotokban csináltatok, és amire szívesen emlékeztek vissza?